Bejelentés


Anthony Norton művei Novellák, regények.











 

A házi kedvenc

 

 

S János nemrég jött ki a börtönből. Uzsorázásért ült három évet. Szabadságra helyezése után néhány órával a legelső útja a közeli kocsmához vezetett. S úr néhány feles és egy-két sör legurítása után mindjárt iszonyúan jó kedvre derült, és úgy döntött, hogy meglátogatja egy régi adósát, P Lászlót.

 

A kertes ház a falu szélén helyezkedett el. P úr éppen az udvaron tartózkodott, és a virágágyást gyomlálgatta. Amikor meglátta egykori uzsorását, elsötétült az arca. János vidáman kiáltott felé.

- Szevasz, Lacikám, de jó, hogy itt vagy!

Láthatóan már jócskán felöntött a garatra.

- Nem is örülsz nekem? Nemrég szabadultam, gondoltam megünneplem.

A másik erőltetett mosolyt ragasztott a képére.

- Rég láttalak. Mi újság?

- Mi újság lenne? Három évig rohadtam a sitten, mert néhány szemét feljelentett. Amíg pénzre van szükségük, addig jó vagyok a mocskoknak, de amikor meg kell adni a tartozást, akkor piszkoskodnak. Ha azt hiszik, ezt megúszhatják, kurva nagyot tévednek. Jobban járnak páran, ha elköltöznek, jó messzire, mert úgyis elkapom őket.

- Nem mondod...

P László kinyitotta a kiskaput.

- Iszol valamit?

- Na, ez már beszéd! Semmit se változtál, cimbora.

- Gyere csak be! Nagyon jó szilvapálinkám van.

- A szilvát mindig szerettem, te is tudod.

- Na, persze.

Kezet fogtak és a garázs felé indultak.

- Nemrég főztem, egész remekül sikerült.

- Ha te mondod, én hiszek neked - vigyorgott János, de el is komolyodott, amikor a másik kinyitotta a garázsajtót.

- Mi ez a dög?

- Egy medveölő kutya. Bezártam, mert összebarmolja a kiskertet. Ne félj tőle, nem bánt!

- Tényleg nem?

A kutya odament az uzsoráshoz és megszaglászta, majd nyalogatni kezdte a kezét.

- Nagyon jámbor.

- Nyughass már, te dög!

- Ülj le!

Az állat rögtön engedelmeskedett a gazdája parancsának.

- Úgy látom, beidomítottad.

- Tud néhány ügyes trükköt.

- Hol az a pálinka?

- Mindjárt hozom.

- Jut eszembe, Lacikám, van némi elszámolni valónk.

- Mire gondolsz?

- Több, mint félmillióval tartozol nekem, ami három év alatt a négyszeresére duzzadt.

- Már visszafizettem neked azt a tartozást. Kétszázezret adtál kölcsön, amit én megadtam... háromszor.

- Te is tudod, Lacikám, hogy ez nem így működik. Így is túl engedékeny vagyok veled, mivel a szokásos kamat jóval magasabb szokott lenni. Már telefonáltam az embereimnek, mert sokan vannak a faluban, akik tartoznak, és tőlük többet követelek. Téged kedvellek, és még örülhetsz is, hogy...

- Jól van, Janikám, most hagyjuk ezt! Biztosra veszem, hogy meg tudunk majd egyezni. Hozok egy kis páleszt.

- Idehallgass, cimbora! Feljelentettek, de engem ezzel nem lehet megállítani. Nem félek a börtöntől, az embereim pedig bármire képesek. Tudom, hogy te nem járkálsz a bíróságra, mert több eszed van, de nem a semmiért ültem három évet. Az idő pénz, a tartozást pedig vissza kell fizetni. Nem szeretnék haragban lenni veled.

- Mikor voltunk mi haragba?

- Sosem, és ez maradjon is így. Nem szívesen bántanálak, se téged, se a családodat, de a tartozás az tartozás. Senki sem bújhat ki alóla.

- Értem én, értem. Ez így van rendjén.

- Látom, megjött az eszed.

- Mindig is a helyén volt. Most adok egy kis nedűt.

- Rendben, haver, ez már beszéd.

P László kihozott a garázsból egy félig telt ásványvizes flakont.

- Mindjárt hozok feles poharat hozzá.

- Hagyd csak, jó ez így is!

- Úgy látom, te se változtál.

János röhögni kezdett, majd beleszagolt az italba.

- Ismerős az aroma.

Meghúzta a flakont, majd elégedetten bólogatni kezdett.

- Jut eszembe, a családomat említetted nemrég - tűnődött László.

- Micsoda?

- Azt mondtad, nem szívesen bántanád őket.

- Ez így is van.

- Sajnos már nem lenne rá módod.

- Hogyhogy?

- A feleségem és a lányom is meghalt.

- Nem mondod!

- Autóbalesetet szenvedtek tavaly nyáron.

- Azt a kurva... sajnálom, haver.

- Én is. Majd beleőrültem a fájdalomba.

- Elhiszem.

- Most pedig idejössz, és pénzt követelsz tőlem.

- Ami jár, az jár.

- Nem lehetne, egy kis haladékot kérni?

- Tudod, hány ilyet hallottam már? Részvétem a családodért, de ha mindenkinek haladékot adnék, felkopna az állam. Vannak elvek, amiket be kell tartanom.

- Szóval nem engedhetsz a meggyőződésedből.

- Úgy van. Ide is adhatsz vagy százezret!

- Nincs pénzem.

- Lacikám, ne kezdjük már újra a szokásos köröket!

- Rendben, akkor hozom a pénzt.

A másik a fejét csóválta.

- Nem akarok neked bajt csinálni, értsd már meg! Meg aztán...

Elharapta a mondatot, mert a hatalmas medveölő kutya két lábra állt, és jókora mancsait a vállára téve, az arcába lihegett.

- Szólnál ennek a dögnek, hogy húzzon innen a francba?

- Tappancs, vissza!

Az állat P László lába mellé ült.

- Ez aztán nem semmi. Mit tud még?

- Tappancs, pacsi!

A kutya pacsit adott.

- Fekszik!

Lefeküdt.

- Ül!

Felült.

- Nagyon ügyes.

- Nekem mondod? És van még egy parancs, amit csak nagyon kevés kutya tud teljesíteni.

- Mi lenne az?

- Inkább hagyjuk.

- Mutasd meg!

- Nem akarom leterhelni szegényt.

- Ne csináld már, haver, olyan keveset szórakoztam a sitten. Sajnálod tőlem ezt a kis mulattságot?

- Jó, de csak akkor, ha tényleg ragaszkodsz hozzá.

- Igen, ragaszkodom hozzá! - közölte János egészen fellelkesülve. - Lássuk azt a mutatványt!

- Ahogy akarod.

László az uzsorásra mutatott és kiadta a parancsot.

- Tappancs, gyilkolj!

 

 

Vége

 

 

 

 

 

A hősök

 

 

József tudta, hogy meg kell tennie. Évek óta tervezett, és most végre elérkezett az idő. Nagyon sok pénzébe került a robbanószerkezet elkészítése, de kitűnő munkát végzett. Tudta, hogy elég letenni a poggyászt, majd a mobiltelefonján felhívni a megfelelő számot, és máris a pokolba küldte a hitetleneket.

 

- Jobbá teszem a világot - motyogta magában, miközben a szabadtéri koncert felé vette az irányt.

 

Utálta a hangos zenét, a drogokat, az italozást, és az erkölcstelen életmódot. Amit tenni készült, az remélhetőleg intő példa lesz a felelőtlen fiataloknak, hogy az igazság keze lesújt rájuk. Egyszerűen nem maradhat ilyen romlott az emberi lélek, valamit tenni kell végre ellene. Elég volt a semmitmondó prédikációkból, a képmutató politikából, a hazugságokból és a hitszegésből. Fel kell rázni a társadalmat.

 

A hasában kellemes feszültség éledt, amint áthaladt a zebrán. A zenebona hangjai a fülébe szűrődtek. Már elég sokan összegyűlhettek a rendezvényen: kamaszok, felnőttek, szülők és a gyermekeik. Mind megtanulják, hogy mit jelent az erkölcs és a vasszigor.

 

A szél az arcába fújt, amint elindult a járdán. Még párszáz méter. Olyan helyre kell letenni a bombát, ahol jó sokan vannak. Már szinte látta maga előtt a ma esti tévéhíradót.

 

 

***

 

Vagány a külső sávban motorozott.

- Látod azt az ipsét? - kérdezte a mögötte ülő társától.

- Lenyalt hajú köcsög - húzta el a száját Penge.

- Az, és elég könnyelmű, amint látom. Tudod, mi a dolgod, tesó!

Lassított, és a jól öltözött férfi mögé lavírozott a motorral. Csupán egy fél pillanatig tartott az akció. Penge gyakorlott mozdulattal, igen jó ütemben ragadta meg az illető poggyászát, Vagány pedig gázt adott.

 

A férfi felkiáltott meglepetésében, de mire kettőt pislogott volna, a rosszfiúk már tova is száguldottak. Harsány röhögéssel faroltak be a sarkon, majd búcsút intve áldozatuknak eltűntek a szeme elől.

 

 

***

 

Penge elégedett mosollyal tépte fel a poggyász cipzárját.

- Ez meg mi a picsa?

- Valami kazettaszerűség - ráncolta a homlokát Vagány.

- Inkább egy fémtáskának tűnik. Vajon mi lehet benne?

- Lehet, hogy pénz. Nyisd ki gyorsan!

- Nem olyan egyszerű az. Számzár van rajta.

- Lehet, hogy gyorsvágó kell hozzá.

- Ez csak háromjegyű zár! Üssünk be valami kódot.

- Egy, kettő, három.

- Gondolod, hogy ilyen egyszerű? Na, jó, csak a te kedvedért.

Penge beütötte a kódot, de a táska nem nyílt ki.

- Még valami ötlet?

- Három, kettő, egy.

- Igazi zseni vagy.

Hamarosan csalódott grimaszt vágott.

- Ez se jó.

- A faszba, reggelig is próbálkozhatunk. Van egy csomó kombináció. Mennyi is? Ezer talán?

- Ne terheld túl az agyad! Végigmehetünk egyesével, de előtte még ki akarom próbálni a hatszázhatvanhatot.

- Miért?

- Mert az olyan szép kerek szám. Harmadik próbálkozásnak éppen megfelel.

Beütötte a számot, mire sípolás hallatszott.

- Mi ez?

A következő pillanatban iszonyatos detonáció reszkettette meg a levegőt, hogy Vagány és Penge apró cafatokra szakadt. Szerencsére elhagyatott helyen voltak, nem pedig egy szabadtéri koncerten. A két fiatal az önfeláldozásával több száz ember életét mentette meg.

 

Vége

 

A fogorvos

 

Péter nagyon hálás volt Sipos doktornak. Nem ismert mást, aki segíthetett volna a baján, mivel érzékeny volt a fájdalomcsillapítókra, de a szuvas fogait mégis be kellett tömni.

 

Sipos doktor nem csak a fogászathoz értett, hanem a hipnózishoz is. Hihetetlen dologra volt képes: zsibbasztó szer nélkül tömött fogat. Mielőtt nekikezdett volna a nem mindennapi mutatványának, mindig megitatott a páciensével egy pohár vizet, amiben valami gyógyfüvek voltak. Azt mondta, ez egy titkos indiai recept, ami teljesen ártalmatlan.

 

Péter eleinte gyanakodva fogadta a ténykedését, de el kellett ismernie, hogy kellemesen csalódott. Az orvos bekapcsolt valami halk zenét, és relaxációba vitte, aztán olyan természetességgel szedte ki a fogából az idegeket, hogy szinte fel sem tűnt neki. A köpcös doktor nagyon értette a szakmáját, a kedves beteg pedig elégedetten fizetett, mert iszonyatos fájdalomtól szabadult meg.

 

Péter később visszajött egy másik, majd egy harmadik fogát is betömetni. Kellemes nyugalom árasztotta el, valahányszor a csodadoktorhoz látogatott. Alig merte magának bevallani, de már szinte hiányzott neki a kezelés. Legutóbb is mosolyogva kelt fel a székből.

 

***

 

Péter mintha ködön keresztül látott volna. Kristálycsillár, nevetés, pohárcsörgés. Nem tudta, hogy hol van, talán valami partin lehetett. Aztán ott volt az a magas nő. Ismerte valahonnan. A feleségének volt a munkatársa. Úgy rémlett legalábbis. Többször találkozott már vele, de csak elmosódott emlékfoszlányok maradtak utána, mintha álmodott volna. Valószínűleg mindig be volt rúgva.

"Hogy jöhettem össze Anna kolléganőjével?" - tűnődött magában, de a kérdése válasz nélkül maradt. Talán nem is Anna kolléganője volt? Újra inni kezdett.

 

Órák teltek el, mire megint észbe kapott. Egy pezsgősüveget kellett felbontania, amikor jött a parancs. A nő háttal állt neki. Elérkezett az idő. Nem szerencsétlenkedett tovább az üveggel, hanem a feje fölé emelte és lesújtott vele. A colos úgy csuklott össze, hogy öröm volt nézni. Amikor a földön feküdt, még hatszor ütötte meg. Újabb kiesés.

 

Döfködött a késsel. Át kellett hatolnia a hasfalon. Már könyékig véres volt a jobb karja.

 

"Mi a jó istent csinálok én?"

Csodálkozva nézte az ismeretlen férfi fájdalmas grimaszba torzult arcát. A nagyra tátott szájból vér csorgott, a rettegő szemekből néma könyörgés sütött.

 

"Ezt nem tehetem!"

 

A férfi összeesett.

 

"Mi folyik itt?"

Péter riadtan nézett körül. Egy ismeretlen szobában tartózkodott. A földön egy vadidegen, halott nő, és egy haldokló férfi hevert. Csurom vér volt minden. Hirtelen mintha kitisztult volna a feje: élesen látott végre.

 

- Hol vagyok?

 

Véres kezében még mindig ott volt a kés.

 

- Mit csinálok én?

 

Félelem cikkázott át rajta, aztán újabb filmszakadás következett.

 

***

 

Egy erkély szélén állt több emelet magasságban. Alatta egy rendőr és egy tűzoltóautó várakozott. Szócsöves alak kiabált neki valamit. Egész kis tömeg figyelte odalentről. Sipos doktor arca jelent meg az elméjében.

- Ugorj! - adta ki a parancsot.

- Micsoda?

- Már végrehajtottad a küldetésed. Ugorj!

Péter habozott.

- Ugorj, és akkor szabad leszel! Megkapod a jutalmad.

Egy csodaszép angyal jelent meg előtte.

- Gyere, kedves, ne törődj semmivel, csak repülj velem!

Péter arcán üdvözült mosoly jelent meg és előre vetette magát.

 

Vége

 

A vacsora

Dávid tudta, hogy az új barátnője a világ végén lakik, de hogy ennyire, azt nem hitte volna. Már vagy félórája zötykölődtek a göröngyös földúton, mire megérkeztek egy erdős területre, ahol jókora ház várta őket.

 

- Jobbra, a fák között - mosolygót Nóra.

- Már éppen ideje volt - sóhajtott a termetes férfi, aki a válása óta először mozdult ki szórakozni. - Azt hittem, már sosem érünk ide.

 

A középkorú "hősszerelmes" a házas évei alatt hozzászokott a kényelemhez, és a szolid életmódhoz. Öregnek érezte magát az udvarláshoz, de már nagyon hiányzott neki egy megfelelő partner.

 

Nórát egy bárban csípte fel. A csinos nő meglehetősen közvetlenül viselkedett. Szerencsére nem kellett túl sokat hantázni neki, mivel már ő is kinőtt az ilyen dolgokból. Céltudatos volt és határozott, akár egy modern amazon.

 

Két találkozás után maga hívta meg vacsorázni a férfit, ráadásul a saját házába, ahol a rokonaival lakott. Dávidnak nagyot dobbant akkor a szíve. Ha Nóra vacsorára hívja, akkor biztosan akar tőle valamit. Ha minden jól megy, talán még ott is alhat nála.

 

Ahogy bekanyarodott a kocsival a fák közé, ugyanazt az izgalmat érezte, mint kamaszkorában, amikor az első nőjének a családjához igyekezett.

 

- A fenébe, öreg vagyok én már bohócnak - motyogta az orra alatt.

- Tessék?

- Semmi, csak elmerengtem. Itt jó lesz?

- Oda parkolj, oldalra!

 

Leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Nyújtózott egyet, majd csípőre tette a kezét.

 

- Ti aztán jól kinn laktok, az isten háta mögött.

 

***

 

Még egy szíverősítőt? - kérdezte Ignác.

 

Dávidnak már szédült a feje. Amikor először kínálták pálinkával, azzal próbálta elhárítani, hogy vezet, mire mindannyian nevetni kezdtek.

- Ugyan már, majd kialszod magad nálunk - mondták vigyorogva, és az egyikük még kacsintott is hozzá.

 

A népes család tagjai nagyon barátságosnak bizonyultak. Nórának négy bátyja volt, akik közül kettőnek a felesége is velük lakott.

 

Aztán ott volt a kedves apuka és anyuka, vagy három fiatal, valamint két másik férfi, akik az egyik asszonykának az unokatestvérei voltak. Ők szerencsére szintén csak vendégségbe érkeztek.

 

Dávid eleinte megpróbálta nyomon követni, hogy ki kinek a kicsodája, de aztán végképp letett róla. Látták rajta, hogy zavarban van, ezért állandóan itallal kínálgatták. Bivalyerős pálinkát adtak neki, amitől egy idő után már azt se tudta, hol van, és hogy egyáltalán kik ezek az emberek.

 

Groteszk mosoly öntötte el az arcát, és azon tűnődött, hogy a vacsoraasztalnál elhangzó ostoba favicceken mulat, vagy a kínos szituáció hozza ki belőle az erőltetett vidámságot.

 

Érdekesen fűszerezett véres hurkát tömött magába, amit újabb pálinkával öblített le, hogy elvegye vele a furcsa mellékízt, amit érzett.

 

A világért sem szerette volna megsérteni újdonsült barátait, de kezdett kicsit kavarogni a gyomra.

- Tennem kell egy kitérőt.

Furcsán néztek rá.

- Vécére kell mennem - mondta, aztán nevetni kezdett.

Ignác végre kapcsolt.

- Gyere csak, megmutatom az illemhelyet!

 

Kimentek az étkezőből, és végigsiettek egy folyosón, amikor megreccsent a hátuk mögött a parketta. Dávid vigyorogva fordult meg, és meghűlt benne a vér. Nóra egyik bátyját, Bélát pillantotta meg, aki kalapácsot emelt a feje fölé.

 

A termetes vacsoravendég vett valamikor néhány önvédelem órát, és úgy rémlett neki, hogy hasonló helyzetekben jobb inkább előre lendülni, mint hátra vetődni. Ezt tette most is. Elhúzta a fejét, és nekiugorva a szikár férfinak, testközelbe került vele, így a kalapács helyet csak Béla alkarja sújtott le a jobb vállára.

 

Dávid nem lassított, hanem megragadta ellenfelét és megfejelte, aztán ellökte magától. Ignác ekkor hátulról egy hurkot dobott a nyakába, majd megfordult és előre hajolt. Felvette a hátára az ittas férfit, aki olyan lett, akár egy felfordított cserebogár... és fuldoklott ugyan, de nagy erővel előre taposott, mert a kalapácsos pasas ismét közel került hozzá.

 

Béla összecsuklott, Ignác pedig kibillent az egyensúlyából. Dávid a sarkával megrúgta kétszer a bokáját, és sikerült talpra állnia. A hurok még mindig a nyakában volt ezért hátrálni kezdett.

 

Termetes ember lévén valósággal nekipasszírozta Ignácot a vécéajtónak, aztán a könyökével többször is odavágott neki. Hármat adott testre, majd amikor lazult végre nyakán lévő hurok szorítása, már fejre ütött. Ignác kifeküdt, Dávid pedig egy taszítórúgással valósággal elrepítette Bélát, aki újra támadásba lendült.

 

A vacsoravendég leszedte a nyakából a fojtóhurkot, és elindult az étkező felé.

- Mi az úristen folyik itt?! - kiabálta felháborodva, majd szájba rúgta Bélát, aki megint fel akart kelni a földről.

 

Ekkor egy szőke hajú nő rohant felé.

- Ne bántsd a férjemet! - kiáltotta harsányan, de a "hősszerelmes" olyan pofont adott neki, hogy tüstént elvágódott.

 

Nóra apja jelent meg az étkező ajtajában vadászpuskával a kezében.

- Ne mozdulj!

Már túl közel volt az öreg, ezért a termetes férfi elkapta a fegyver csövét és oldalra rántotta. A következő pillanatban lövés dörrent.

- A jó édes anyádat! - kiáltotta a rémült vendég, aztán a jobb hüvelykujjával az ősz hajú férfi szemébe döfött, hogy az tüstént elengedte fegyverét és összegörnyedt.

A vendég megragadta a fejét és beletérdelt az arcába, majd belépett az étkezőbe, és meghúzta a ravaszt, mert a Sándor nevű fiatalember húsklopfolóval indult el felé. A vékony alaknak a hasát érte a lövés, hogy valósággal elrepült tőle.

 

A vacsoravendéget ekkor késsel rohamozta meg valaki, ezért újra meghúzta a ravaszt, de nem ért vele semmit, mivel már nem volt patron a fegyverben; a penge viszont a bal vállába szúrt.

 

Felkiáltott a fájdalomtól és tenyerével képen törölte az illetőt, majd a puskával fejbe vágta, hogy nyikkanás nélkül esett össze. Nóra ugorott neki és a nyakába harapott. Elejtette a puskát, majd felemelve a nőt, rávágta az asztal tetejére, aztán megrúgott egy újabb támadót, amikor hasba szúrta valaki.

 

Nagyon éles hangon sikoltott fel, és suta mozdulattal eltaszította a pasast, amikor Béla felesége hátulról rácsimpaszkodott.

 

- Megvan, szúrjátok!

 

Dávid ekkor forogni kezdett, majd belevágta a hölgyet a támadói képébe, ám egy sunyi alak fejbe vágta egy székkel. Kábultan tántorodott oldalra, amikor újabb késszúrás érte. Valaki kiabált, de már nem értette, hogy mit. Homályosan látta, hogy csurom véres minden. Valamivel ismét fejbe vágták, és összeesett végre.

 

- Azt a jó betyár... - nyögte Tamás felindultan. - Ki volt ez a vadbarom?

A fekete hajú, izmos férfi hevesen lihegett.

- Legközelebb nézd meg jól, hogy kit választasz! - förmedt durván Nórára.

- Sanyi meghalt - közölte Péter szenvtelen hangon.

- Ez egyszerűen nem igaz! - fakadt ki Tamás. - Ilyen még sosem történt.

Nóra az arcát dörzsölgette.

- Őt is... megesszük?

- Hova gondolsz? Mégiscsak a rokonunk.

- Mondtam nektek, hogy a fojtózsinór nem jó - okoskodott Péter. - Le kellett volna lőni és kész. Ignác akar állandóan hősködni.

- Már alig állt a lábán, olyan részeg volt - morfondírozott Tamás. A fene gondolta, hogy ez lesz. Nóra annyi balfaszt hozott már, hogy elkényelmesedetünk.

- Ez valami állat volt. Nem sokon múlott, hogy meglépjen.

- Legközelebb óvatosabbnak kell lennünk.

- Igazad van, felesleges ennyit kockáztatni.

- Ezt mond el Ignácnak!

- Nyugodjunk meg! - fújt egyet Nóra. - Az élet megy tovább. Szedjük össze magunkat!

- Rendben - sóhajtott Tamás. - Te pedig remélem, hogy finom hurkát készítesz, ha már ennyit szenvedtünk a húsért.

 

 

Vége

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!