Bejelentés


Anthony Norton művei Novellák, regények.











Figyelem! Az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas írások következnek. Csak a saját felelősségére olvassa tovább!

 

Anthony Norton

Önéletrajz

Kulkhanek Cicvangernek hívnak. A hétköznapi név mögött egy átlagember élete rejlik. Dzsakvabarban születtem, mint oly sokan mások. Apám alkoholista volt, anyám prostituált.

A gyermekkorom szokványosan telt. Mikor apám túlitta magát, belerakott egy zsákba, felkötött egy faágra, és órákon át rugdosott. Az ilyesmi persze nem túl érdekes, mivel sokakkal megesett már - teljesen hétköznapi történet.

Olykor anyám néhány kuncsaftja is megvert. Az egyikük meg is erőszakolt. Vasárnap és ünnepnapokon késsel kergettek, szerdán és pénteken viszont nem kaptam verést - olyankor fel akartak gyújtani.

Átlagosan telt tehát a sorsom, ám apró öröm volt a számomra, hogy találtam egy nagyszerű helyet a házunk mögött lévő emésztőgödörben, ahová elrejtőzhettem. Így ritkábban tudtak megverni, mivel ott sosem leltek rám.

Egyszer áramot vezettek a heréimbe, és arra is emlékszem, amikor szögesdróttal ütlegeltek. Mindent összevetve a gyermekkoromban nincsen semmi rendkívüli. Állatokat kínozni olyan tizenkét évesen kezdtem, mint általában mindenki, az első lakóházat pedig, ha jól emlékszem, tizenöt éves koromban gyújtottam fel.

Börtönbe tizennyolc évesen kerültem, ahol aztán tovább képeztek zsebtolvajnak. A napjaim unalmasan teltek a rácsok mögött: köcsögölés félkilenckor, takarítás tizenegykor, séta, majd kondi terem. Köcsögölés félkilenckor, takarítás tizenegykor, séta, majd kondi terem - minden áldott nap.

Aztán letelt a büntetés, az életem pedig változatosabbá vált: köcsögölés féltízkor, takarítás tizenkettőkor, séta, zsebtolvajlás, majd menekülés a rendőrök elől. Egy ideje pedig áruházi tolvajlás, betörés és kocsilopás színesítette a palettát. Mostanában jól megy a sorom, de mégis van egy problémám: tartozom a Kicsi Sárkánynak.

Kicsi Sárkánnyal még az óvodában találkoztam, de akkor még Miniatűr Sárkánynak hívták. Az óvó néni reggelente gyakran rászólt:
„Ne szürcsöld úgy azt a rumos teát, Miniatűr! Sose leszel Nagy Sárkány, ha így iszol! Hogy fogsz tüzet okádni?"

Márti néni nagyon szigorú volt, ráadásul valóban igaza lett, mert Nagy Sárkány azóta sem lett a Kicsi Sárkányból. Okádni mondjuk, csodálatosan tud, ha berúg... de tüzet még eddig nem sikerült neki. A másik, amihez ért, az a pénzbehajtás.

Kigyúrt, kopasz, egybe nyakú fiatalemberek segítik ezt a tevékenységét, és pechemre, engem is megtaláltak már. Cirka négymillióval tartozom nekik, de hát azt elrulettezi az ember ugyebár. Éppen ezért nagy szükségem lenne erre a biztonsági őri állásra!

Önök az utolsó reményem! Remélem, nincs magukban előítélet, hiszen mindenkiben ott a lehetőség a javulásra. Engedjék meg, hogy bizonyítsak! Szó szerint az életemet mentenék meg vele.

Ne üljenek fel a mindenféle „önrablásokról" szóló rémtörténeteknek! Ezeket a média fúja fel mindig. Mert csak a szenzációt hajhásszák. Higgyék el, bennem messzemenőkig megbízhatnak! Remélem, számíthatok az állásra.

Várom szíves válaszukat, és maradok tisztelettel:

Kulkhanek Cicvanger

 

Anthony Norton

Biztonsági előírások

- Ne állj a gyorsvonat elé!
- Ne edd meg a villanykörtét!
- Ne nyomd az arcodba a forró vasalót!
- Ne hálj jegesmedvével!
- Ne rakd a nyakadhoz a bekapcsolt láncfűrészt!
- Ne menj neki százharminccal a falnak!
- Ne nyomd a fejedet a sósavas lavórba!
- Ne hálj orrszarvúval!
- Ne tekerd a nyakadra a szögesdrótot, ha leugrasz a hídról!
- Ne ugorj le a hídról!
- Ne nyeld le a zsilettpengét!
- Ne akaszd a fogadba a vonóhorgot, ha elindul a kamion!
- Ne ugorj kiéhezett cápák közé véresen!
- Ne vágd le a nyelvedet az ollóval!
- Ne mássz a víziló hátára!
- Ne hajolj le a szappanért a börtönben!
- Ne vágd le a kezed kisbaltával!
- Ne vezess áramot a heréidbe!
- Ne hálj bölényekkel!
- Ne nyomd a szemedbe a tüzes vasat!
- Ne robbants a repülőgépen!
- Ne szurkálj magadba darts nyilakat!
- Ne feküdj a bivalycsorda elé!
- Ne gyújtsd fel magad!
- Ne hálj gorillákkal!
- Ne dugd a kezed a krokodil szájába!
- Ne állj a kivégzőosztag elé!
- Ne akard megállítani a vonatot, ha feléd száguld!
- Ne ugorj le a tizedikről!
- Ne kezdj ki Chuck Norrissal!
- Ne nyomd a fejedet a repülőgép légcsavarjába!
- Ne gyújtsd meg a dinamitot, ha a nadrágodban van!
- Ne kiabáld Fradi szurkolók között, hogy hajrá Újpest!
- Ne próbáld megnyugtatni a kangörcsös elefántot!
- Ne vegyél fel svájci hitelt!
- Ne állj a lezuhanó helikopter alá!
- Ne hálj prérifarkasokkal!
- Ne szorítsd satuba a fejedet!
- Ne edd meg a patkánymérget!
- Ne nyeld le a ciánkálit!
- Ne dőlj bele szamuráj kardba!
- Ne kezdj ki Stophauer nénivel!
- Ne állj összecsapó szarvasbikák közé!
- Ne ugorj a vulkánba!
- Ne gyújts rá, ha gázszagot érzel!

Remélem, ezeket a szabályokat mindenki betartja!

 

 

Kérelem


Tisztelt Meleg Jenő... nem! Tisztelt Mester Jenő polgár, vagyis Polgári Jenő mester... ott a hivatalban, a polgáriba. Ott a házba, na! Nem a fehérben, hanem a mienkbe, a magyarosba. Ott fenn, ahol a mester lakik. A házmester mellett a Jenő... neki szólok mostan.

A nevem Kulkhanek Cicvanger! Szükségem lenne egy kis szocpolitikára! Kéne egy kis pénztet küldeni, mert nemrég szabadultam. Hat kicsi gyermekem van, pontosabban nem az enyémek, hanem a Pityu barátomé, mert beadta őket állami gondozásba az a szemétláda... én pedig kivettem mindet, mert megesett a szívem rajtuk.

Alig kapok értük nyolcvanezer forintot hatszor. S mivel kevés a pénz, ezért az én gyerkőceimet kénytelen voltam beadni az államiba. Mind a hatot. Őket a Pityu vette ki, de ez nem lényeg. Havonta alig kapunk valami kis alamizsnát a kölkök után, pedig mindenféle pótlékot, és nagycsaládosoknak járó juttatásokat igénybe vettünk már. A bevételeink így is alig érik el a hat-hétszázezer forintot. Ez nagyon kevés!

Pedig tényleg mindent igénybe veszünk, nem vádolhatnak az ellenkezőjével! Minden hónapba feljárunk támogatásokért. Sajnos, muszáj ebben az elnyomó országban!

A szegénységtől felkopik az állunk, eltüzeltük a parkettát, spórolunk a mosószerrel, rongyosan járunk, fürdeni alig szoktunk, ráadásul sok baj van a kölkökkel is, fene a pofájukat, mert lopnak. Nagyon nagy a felelősség. Rengeteg a kiadásunk.

A gyerkőcöknek, fene a bélüket, enni kell, nekem inni kell, mert sajnos alkoholbeteg vagyok leszázalékolva... az asszonynak ruha kell, meg neki is inni kell néha... aztán nekem még protkó is kéne, mert kiverték a fogaimat.

Nemrég történt a baleset, ugyanis tartozom a Kicsi Sárkánynak.
Jenő úr, biztosan ismeri. Tudja... ő teremtette a világot. De nem ám hét nap alatt! Nem vacakolt annyit vele, hanem két perc alatt történt a dolog, amikor ráért éppen.

Neki tartozom tetemesen! Kamatokkal együtt, nyolcmillióról van szó, de hát azt elrulettezi az ember, ugye. Félek, hogy tetemes leszek én is.

Nagy bajban vagyunk, mert el akarja vinni az asszonyt. Dógoztatni akarja valami motelben vagy hol. Ez nem is lenne gond, de ki fog veszekedni a kölkökkel? Tán én?

Nem akarok berekedni, meg amúgy sincs időm, mert a kocsmában kell ülnöm.

Én annyira szomorú vagyok, Jenő! Így még az ital sem esik jól. Küldje a pénzt, mert megyünk tüntetni a parlament elé, meg az emberjogi bizottsághoz!

Maradok tisztelettel: Kulkhanek Cicvanger

 

 

Tesztajánlatunk:
Miért jó Merdzsó terepjáróval közlekedni?


- Mert Simagöröngyösön sem ragadsz bele a sárba.
- Mert könnyen el tudod sodorni a zebrán áthaladó néni kezéből a bevásárlószatyrot.
- Mert százhússzal ugrathatsz át a vasúti átjáró felett.
- Mert láthatja a motoros, hogy ha te jössz, akkor nagyon jössz.
- Mert egyszerre nem egy, de két mozgássérült parkolóhelyet is el tudsz vele foglalni.
- Mert arrébb tudod vele tolni a kondi terem előtt parkoló Trabantot.
- Mert belefektetheted a szőke nőt.
- Mert tágas utasterébe több harci kutya is elfér.
- Mert számos helyre elrejtheted a csempészárut és a fegyvert.
- Mert ha elgázolsz egy forgalomirányító rendőrt, általában kevés vér fröccsen a szélvédőre, mivel magasított az alváz.
- Mert dobhártya károsodást szenvednek, ha hallják a spéci autósmagnódból bömbölő zenét.
- Mert sok buszmegállóban várakozó emberre rácsaphatod a sarat, ha nagygázzal belehajtasz a mellettük lévő pocsolyába.
- Mert villámgyorsan ugrálnak el az utadból.
- Mert ritkán kell törődnöd a KRESZ szabályaival.
- Mert le tudod szorítani a gyengébb autókat.
- Mert ha bivalyerős járműveddel fél méterrel haladsz egy másik kocsi után, az képtelen lesz bekanyarodni ott, ahol szeretne, mert nem mer lassítani, nehogy nekimenjél.
- Mert könnyen kidöntheted vele a parkolóórát.
- Mert a rendőrök ritkán mernek megállítani.

Reméljük a fenti előnyök felsorolása, serkentik a vásárlókedvet. Szeretettel várjuk Önt is a szalonunkban!

 

Anthony Norton

A mosatlan ruha előnyei

- Nem kell sokat keresgélned, mert szag után megtalálod.
- Nem mennek a közeledbe mindenféle kellemetlen alakok.
- Megspórolod a mosóport, a pénzt és az időt.
- Nagyon gyorsan kiszolgálnak a boltokban és a hivatalos helyeken.
- Teret szorítanak neked a buszon.
- Nem pofátlankodnak eléd a sorban, hanem tisztes távolságot tartanak mögötted.
- Szag alapján felismernek a barátaid.
- Mivel nem mosod a ruhád, később kopik el, nem veszti úgy a színét, ráadásul a kosz is összetartja.
- Hamar megjegyeznek, vagyis mély benyomást kelthetsz embertársaidban.
- Tekintélyparancsoló bukéd önvédelmi célra is hasznos, mivel elriasztja a zsebtolvajokat és a kötekedő embereket.
- Ha azt akarod, hogy észrevegyenek, nem kell sokat beszélned.
- Könnyebben átverekszed magad a zsúfoltabb köztereken.
- A szagod még a saját étvágyadat is elveszi, ami segíti a fogyókúrádat.
- Jógaoktatóvá válhatsz, mivel megtanítod embertársaidat arra, hogy figyeljenek a légzésükre, ettől elmélyült állapotba kerülhetnek.
- Minél tovább vannak a közeledben mások, annál erősebb önfegyelemre van szükségük, ami építi a jellemet.
- Nem lopják el a ruháid az öltözőből.
- Kevés ideig kell győzködnöd az üzletfeleidet, mert bármibe belemennek, csak távolodjanak el végre a közeledből.
- Kihagyhatod a mosópor reklámokat.
- Udvarlásra is jó, mert ha azt mondod egy nőnek, hogy ne fürgyé le, akkor tudni fogja, hogy te komolyan gondolod.
- Könnyebben elhiszik a polgármesteri hivatalban, hogy valóban rászoruló vagy.


Anthony Norton
A féllábú vándor

Bús tinó rikácsol
Deres fenyőágon,
Varjúfókák döngicsélnek
Kiszáradt virágon.

Hová sietsz féllábú ember?

Pókcickányok menekülnek
Rozsdakutyák elől,
Kurjantások hallatszanak
A polgármester felől.

Ne siess úgy, féllábú ember!

Cammog már a főzőmedve,
Mert kergeti az öreg csősz.
Gulyáslevest sütött Jozsó,
Kondérjából jött a gőz.

Állj meg végre, féllábú vándor!

Uszadék fák zakatolnak
Vasvagonok belsején,
Tehénfelhők úsznak messze...
A sikoltások erdején.

Ne csoszogjál féllábú vándor!

Szuszmákol a szitakötő!
Joda mester bődül.
A rozmárpatak messze van még,
A szilánkfolyó bővül.

Ott megpihent a féllábú vándor!

Vége

 

 

 

Anthony Norton

Fitneszmese

Oroszlánszagú Richárd egy hatalmas fitneszkirály volt. A nevét az egész világon jól ismerték, a kis kúrta farkútól az óperen cicás tengerekig. Eleinte Schwarzenegger volt a példaképe, de néhány éves edzés után úgy döntött, hogy amatőrökkel inkább nem foglalkozik. Ebből is látszik, hogy az átlagosnál azért némileg fejlettebb testfelépítéssel rendelkezett.

Annyira jól ment neki a sportolás, hogy szinte minden évben elnyert valamit: 2000-ben országos testépítő bajnok lett, 2001-ben megkapta a kottaolvasó kitüntetést, 2002-ben csak gyúrt, 2003-ban ő lett Mister Univerzum, 2004-ben fitnesz bajnokságot nyert, 2005-ben csak gyúrt, 2006-ban megkapta az év pofonját (Stophauer nénitől, mert beszólt neki), 2007-ben a Delta műsorvezetője lett, 2008-ban csak gyúrt, 2009-ben őt választották a legkockásabb hasú diktátornak, 2010-ben megkapta a szifiliszt, 2011-ben izompólós világbajnokságot nyert, aztán csak gyúrt és gyúrt, mint valami pék. Ez volt neki az egyetlenegy szenvedélye a drogon és a kártyán kívül, s mint minden jó király, szerette volna, ha a gyermekei is csatlakoznak hozzá a hobbijában.

Ám sajnálatos módon a három leánya közül kettő teljesen génhibásnak bizonyult: Bromélia leginkább egy vízilóhoz, Dromélia pedig egy elefánthoz hasonlított. Ki sem látszottak a hájból. Egyedül a harmadik lány, Barbicica bírt megfelelő testalkattal. A fitneszkirály, hogy a túlsúlyos gyermekei miatt ne bánkódjon, gyakorta meghívott különböző vándormuzsikusokat és bohócokat, hogy felvidítsák.

Most is ezt tette, miközben jóféle bort vedelve a trónszékében terpeszkedett. A mulattatóember harsányan üvöltve pengette az egyetlen húrral rendelkező hangszerét, miközben a szemei kiguvadtak és szörnyű grimaszokat vágott. Egy idő után annyira extázisba jött, hogy elpattant a húrja, és hátba vágta egészen váratlanul, majd körbetekeredett a nyakán és kis híján kiverte a szemét. Oroszlánszagú a combjait csapkodta a nevetéstől. Bikanyakán valósággal kiültek az erek.

- Ez egyszerűen óriási! Lenyűgöző produkció volt! Bár éreztem némi intonációs hibát, de összességében meg vagyok vele elégedve. Nekem nagyon átjött! Úgy döntöttem, megjutalmazlak ezért a remekbe szabott műsorért! Te leszel a hegedős regősöm!
- Hálásan köszönöm, nem fogja megbánni! Én nagyon profi vagyok, sok éve játszom már és...
- Uram! - köszörülte meg a torkát a trónszék mellett álló kancellár. - Már eddig is tizenkilenc darab hegedős regőse van! Ezt nem viseli el a költségvetés!
- Micsoda? Tizenkilenc van?
- Ön vette fel őket.
- A fenébe!
- A világért sem szeretném befolyásolni, de...
- Azt hiszem, az tényleg sok! Tudják mit? Vágják le a fejüket!
- Mindnek?
- Igen, mindnek! Meg neki is. Csak hogy meglegyen a húsz. Az olyan, szép, kerek szám.
- Na de, nagyúr... én egyelőre nem vagyok az alkalmazottja! Még alá sem írtuk a szerződést... engedjenek!

A vándormuzsikus igencsak kapálózott, amikor a zsoldosok megragadták.

- Könyörgöm, legyen jó hozzám! Engedjen el, esdekelve kérem!
- Állj! - kiáltott a király. - Nagylelkű leszek. Lógassátok ki az erkélyen, aztán engedjétek el! Úgy, ahogyan kérte.
- Istenem, vagy hetven méter magasan vagyunk!
- Maga akarta, hogy engedjük el.

A katonák az erkélyre kényszerítették, majd kihajították. Elhaló ordítást követően tompa puffanás hallatszott.

- Szerintem ez jó poén volt.
- Egyetértek, nagyúr! Óhajtják elkezdeni az étkezést?
- Természetesen. Már farkaséhes vagyok.

A kancellár megrázott egy aranycsengőt, mire púpos hátú szakács lépett a terembe.

- Remélem, megfelelő fitneszkaját készítettél, Szörcs!
- Az ehető legjobbat, feneség!
- Rendben, lássunk hozzá! Küldjék be a lányaimat!

Alig néhány pillanat elteltével begurult Bromélia és Dromélia - nem is nagyon kellett küldeni őket. Diszkrét horkantások kíséretében helyet foglaltak az egyelőre üresen árválkodó étkezőasztalnál. A székek megreccsentek, mintha feljajdultak volna.

- Mit eszünk?
- Ti csak salátát, ha jót akartok!
- Ne má, apa! Hrrrk! Nem lehetsz ilye!
- Kussoljatok! Negatív kalóriás ételeket fogtok kapni!
- A meg mi a menkű?
- Nicse bennük kalória?
- Dehogy nincs! - felelte Barbicica, aki épp akkor érkezett meg. - Van bennük, ám az ilyen ételek megemésztéséhez több energiát használ el a szervezet, mint amennyit nyer belőlük. Jól mondom, apa!
- Kitűnően, kislányom! Te vagy az egyetlen valamirevaló utódom!
- Köszönöm! - felelte Barbi és pukedlizett egyet.
- Hogy szakat vóna rá egy mázsa disznóganyé! - horkantott Dromélia.
- Mit mondtál, gyermekem?
- Semmi, semmi. Csak izé... én úgy szeretlek, mint azzemberek a sót!
- Meg vagy te őrülve? Só, cukor és liszt! A három fehér méreg! Hányszor tanítottalak a megfelelő... á felesleges időpocsékolás! Szerintem lássunk inkább hozzá a...

A király szavát váratlan esemény szakította félbe: az egyik hatalmas, kétszárnyú ablak valósággal szétrobbant, és egy idomtalan élőlény röpült át rajta. Belecsavarodott a függönybe, majd odavágta a fejét az egyik dögnehéz, kovácsoltvas csillárhoz.

- Tillárom, berepedt a membránom! - kiáltott a sárkány, mert bizony ő volt a betolakodó.
- Mi szél hozott? - kérdezte az egyik őrt álló zsoldoskatona, ám a társa már támadt is, mivel neki több esze volt, és jól tudta, hogy a szokásos évi „szűz pecsenyéért" érkezett az álnok!

A szakállas harcos kétkezes pallossal próbált lesújtani, ám a jövevény elkapta a csuklóját, majd belevitte egy dobásba. A pórul járt férfi nagyot nyekkenve csapódott a földhöz.

- Steven Segal tanított! - közölte a tűzokádó, ám ekkor egy nyilat lőttek felé.

Nyugodtan felvette a pallost, majd kettévágta a nyílvesszőt a levegőben... természetesen hosszában, mert keresztben olyan snassz lett volna.

- Ezt pedig egy Segal filmben láttam.
- De hát ez lehetetlen! - méltatlankodott Richárd.
- Ezt mondd el azoknak, akik amerikai akciófilmeket néznek!
- Nyilazzátok le!

Újabb vesszők indultak el, ám a sárkány egyáltalán nem ijedt meg. Odament egy kávégéphez, majd pénzérméket dobált bele. Elkortyolt egy kávét, aztán megpördült, és a pengéjével széthasította a nyilakat a levegőben.

- Na, ilyen már tényleg nincs! Ne szórakozzál már!
- Kevés akciófilmet nézel.
- Öljétek meg!

Három katona indult előre, ám egy erőteljes lángoszlop takarta be őket, amitől meggyulladt a hajuk. Égő fejjel, ordítva rohantak ki a teremből.

- Ennyit erről - ásított a hétgyerekes, hátrányos helyzetű betolakodó. - Térjünk inkább a lényegre! Elhoztam a szerződést. Aszongya, hogy... a felek megállapodása értelmében, az alábbi jogszabályok alapos ismeretében, az ítélőképességük teljes birtokában, a felelősségük biztos tudatában, az adókötelezettség maximális betartása mellett... bla, bla, bla... fogjuk inkább rövidre, mert sosem szerettem a jogi fordulatokat, meg amúgy is megpörkölődött kissé az ügyirat... szóval az egyik lányodért jöttem! Tudod, az éves járandóságom! Idén királyleány dukál.

- Értem én, értem! Csak ugyebár...

Richárd zavartan nézett körül, ám megkönnyebbülten észlelte, hogy Barbicica ravaszul elbújt az asztal alá.

- Ajánlhatom Droméliát? - derült fel végül az arca.
- Tisztelem a fogyatékkal élőket, ezért nem ütlek meg - felelte a sárkány. - Mit gondolsz, miért gyúrok én napi tizenkét órát? Kérdezd már meg!
- Miért gyúrsz napi tizenkét órát? - tett eleget a kérésnek sápadtan a király.
- Azért, hogy kidolgozott, dokkmunkás felsőtestem legyen! Ez az elefánt ki sem látszik a hájból! Olyan, mint egy kosárlabdázó meg egy szumóbirkózó keveréke. Ha megenném, több heti edzésemet tenném vele tönkre. Nem hizlalda ez, kérem!
- Nos, akkor... ajánlhatom Broméliát?
- Ne hozz ki a sodromból, ha megkérhetlek rá, mert menten rád megyek hátulról! Ha így folytatod, fiús napom lesz! Az előbb mondtam, hogy...
- De ő soványabb... valamivel.
- Egy nőt meg kell előbb hódítani! - vágott közbe Bromélia sértetten. - Vagy ahhoz már kevés vagy? Csak rabolsz itt, összevissza?
- Meg tudom hódítani a nőket, ha arra vagy kíváncsi, de így egyszerűbb a dolgom.
- És mivel hódítod meg őket?
- Na vajon mivel? Még a kérdés is felháborít! Hát szóval... ugyebár a belső kisugárzásommal... meg ugye az izémmel, az inteligen...cicámmal... aztán a kidolgozott felsőtestemmel... mert az nagyon ki van dolgozva.
- Csak deréktól lefelé vagy nulla!
- Mi bajod a...
- A farkad például nagyon rövid. Egy sárkánynak bizony hosszabbnak kellene lennie.
- Ez csak a kanyarodáshoz kell. Semmi baj nincs vele.
- Nekem akkor se tetszik.
- Kit érdekel? Nem érted jöttem. Biztos van egy csinosabb lányod is, király, akit magamévá tehetek.
- Én beáldozom magam! - kiáltotta Dromélia. - Még ha rövid is a farka!
- Nekem inkább Barbicica kell!
- Tudsz róla?

A rémület szinte tapinthatóvá vált.

- Volt egy ilyen nevű lányom, de ő... hogy is mondjam... meghalt.
- Tollas nekem a hátam, te szerencsétlen? - kérdezte a tűzokádó, aztán egy hanyag mozdulattal felborította az asztalt.
- Kukucs!
- Nem nyúlsz hozzá, ha jót akarsz!

A lángoszlop után a király teljesen kopasz lett, és élénkvörössé változott az arca.

- Ezt azért nem kellett volna.

A sárkány nem figyelt oda. Belecsavarta Barbicicát egy szőnyegbe és kirepült vele az ablakon.

- Viszlát, Kojak! - kiáltotta búcsúzóul.
- Hova mész, te állat, állj már meg! A fenébe is...

Richárd szabályosan összeroskadt.

- Pont őt kellett elvinned, te gonosz lelkű szörnyeteg? Hol van már a bátor lovag? Hol a vitéz harcos?

 

Pár mérfölddel arrébb.

Rambo 23 Béla nagyon örült neki, hogy kapott végre egy szabadnapot. Két hete az elsőt! Ma szerencsére annyit alhatott, amennyit csak akart. Bizony nehéz dolog volt felkelővezérnek lenni! Nem szívesen vallotta be magának, de néha valósággal gyűlölte az állását.

Régebben utcazenész volt, ráadásul úgy érezte, hogy kivételesen tehetséges! Ez a megérzése pedig egy cseppet se volt alaptalan, mivel remekül keresett, tekintve, hogy a "szakmában" ő volt az egyik legjobb. Kapualjakba trombitált, és fizettek neki, hogy ne csinálja - azt a foglalkozást sokkal jobban csípte. Ám ez a mostani... finoman fogalmazva is hagyott némi kívánnivalót maga után. Ő valójában sosem akart felkelővezér lenni! Az igazság az, hogy fel sem akart kelni, mert imádott délig aludni. Neki aztán döröghettek az atombombák, úgy hortyogott, mint egy kábszeres mormota. A nagyapja viszont sajnos egyre hevesebben unszolta szegényt: állandóan ütötte a fejét egy kardántengellyel, miközben azt sulykolta bele, hogy a felkelővezérség gyönyörű szakma! Ezt a gyakorlatot hosszú éveken keresztül folytatta, mígnem a „tehetséges" kis unoka beadta végül a derekát.

Béla sosem felejti el azt a kínkeserves napot. Egy verőfényes délutánon történt a dolog. Odament hozzá a nagyapja, és azt mondta neki, hogy egy váratlan ötlettől vezérelve asztrológiával kezdett foglalkozni. Ez az elhatározás állítólag egy földöntúli ihlet hatására érkezett, amit persze nem bánt meg az öreg.

- Akarsz jóslatot hallani? - kérdezte mosolyogva.
- Egyáltalán nem!
- De én egy nagyon fontos dolgot olvastam ki az imént a csillagokból!
- S mi lenne az?
- Neked az a sorsod, hogy felkelővezér legyél!
- Nem mondod! Ez hihetetlen!
- Örülsz neki?
- Egy cseppet sem, ugyanakkor erősen kételkedem a szavaid őszinteségében.
- És miért? - emelte meg ösztönösen a nála levő baseballütőt az öreg.
- Miért?! - kiáltotta magából kikelve Rambo 23. - Mert fényes nappal van, fater! Nem tűnik fel?! Én egyáltalán nem látok csillagokat!

Az öreg ekkor fejbe vágta a baseballütővel, hogy csak úgy kongott.

- Na, most már csillagokat látsz! - szögezte le magabiztosan.

S valóban csillagokat látott! És rögvest ki is olvasta belőlük, hogy muszáj elvállalnia a munkát, mert ez így már nem mehet tovább. Addigra azonban rengeteg ütést kapott a fejére, ami megártott neki egy kissé, de a szakmájában ez egy cseppet se zavarta, mivel a dolga csupán annyi volt, hogy felkeltse az embereket, mivel az ébresztőórákat rendszeresen a falhoz vágták. Ezentúl viszont őt vágták a falhoz, ám ehhez már hozzáedződött a nagyapja révén.

A legkorábbi felkelőket fél négykor ébresztette, majd jöttek a négy órások, és így tovább. Nyolc órakor végzett a munkával, ami egyáltalán nem volt nehéz, csak ne kezdődött volna olyan korán - ezt utálta a legjobban.

Ma viszont nem csinált mást, mint az ágyon heverészett, s közben Droméliáról ábrándozott - ő volt az álmai nője. Alig fél éve látta meg a drágát, amikor a királyi udvarban átmenetileg ő volt a felkelővezér. (Annak az Oroszlánszagúnak egyébként saját embere volt, ám ő éppen megbetegedett akkor, és neki kellett helyettesítenie.) Nem szívesen tette, de nagy úr a szükség. Ám azt álmában sem hitte volna, hogy egy lélegzetelállító szépségre fog lelni a királyi udvarban!

Mikor legelőször meglátta Droméliát, hatalmasat dobbant a szíve. Úgy érezte, megtalálta a világ legszebb nőjét! Csak így egyszerűen. A feje tetejétől a lábujja hegyéig maga volt a csoda! Csimbókos haja szanaszét állt, duzzadt tőgyei tömlőként lógtak a hordóhasára, diszkréten szőrös mellkasa egy keskeny csíkban kilátszott a divatos rozmárbőr felsőrészből, kőkemény bicepszeit még egy díjbirkózó is megirigyelte volna, vaskos combjai összeértek, hogy alig tudott menni tőlük, széles csípője pedig állandóan beleakadt az ajtófélfába, amikor átsétált a nagyterembe. És mindezek tetejében isteni ragyák borították az arcát! Volt köztük piros, de érett, fehér színűek is elég rendesen.

Találkozásuk pillanatában háttal állt neki a drága, és egy tükör előtt szépítette magát. Épp az orrszőrzetét szedte ki... természetesen harapófogóval. 23 Béla nehezen bírt a gerjedelmével, és rögvest megkérdezte tőle, hogy nincs-e kedve egy kis hentyem-pentyemhez? A szépség ekkor csak annyit felelt rá, hogy meg ne próbáljon hozzáérni még egy ujjal sem, ellenkező esetben egy csettintésébe kerül mindössze, és a lábai előtt heverő dobermann tüstént kitépi a légcsövét.

Aztán a fejéhez vágott egy kovácsüllőt, amikor mégis túl közel merészkedett hozzá. Ez a szűzies védekezés természetesen csak még inkább felkorbácsolta Rambo úr vágyait. Úgy érezte, reménytelen szerelembe esett.

Azóta hosszú hónapok teltek el, ám Droméliát még kardántengellyel sem lehetett kiverni a fejéből. Most is, amint az ágyon heverészett, csak ő járt az eszébe.

- Figyelem, figyelem! - harsant fel a váratlan ordítás. - Itt a Délelőtti harsona! A gonosz tűzokádó elrabolta Barbicicát! Magas jutalom a megmentőjének! Csak tessék, tessék! Friss a hírek! Mindössze két euró!

Béla hirtelen megélénkült. Kiszaladt az utcára és magához intette az újság árust.

- Gyere csak ide! Adj egy lapot!

A pasas kitépett egy lapot az egyik harsonából.

- Te kisegítő iskolába jártál? Egy újságot kérek!
- Jól van, jól van! Két euró lesz!
- A forint már nem jó?
- Talán buta vagyok, de hülye azért nem.
- Itt a pénz, a fene a pofádba!

Kifizette, majd lelkesen olvasni kezdett.

- Magas jutalom üti annak a markát, aki... te jó ég, ha megmentem azt a szárnyas egeret, talán elnyerhetem Dromélia kezét!
- Te akarod megmenteni a királylányt? - kérdezte csodálkozva a hírlapárus. - Most kettőnk közül ki a hülye? Az a sárkány nem akárki! 2007-ben ő volt a szuper nehézsúlyú szkander világbajnok. Hetekig cikkeztek róla.
- Mindenki legyőzhető.
- Na persze.
- Képzeld el, én sem vagyok akárki! - sértődött meg Béla. - Rendesen ki vagyok képezve! Megtanítottak célzás nélkül, csípőből lekaszálni embereket gépfegyverrel, megtanítottak arra, hogy a sebeimet fájdalom nélkül összevarrjam, és elképesztő ütéseket bírok ki. Engem már kovácsüllővel is vertek fejbe!
- Ez megmagyaráz néhány dolgot.
- Hol találom a tűzokádót?
- A hegytetőn lakik, túl a csúcson.
- Köszönöm, barátom, indulok tehát! Sietnem kell, mert én akarok az első lenni, aki megmenti a királylányt!
- Attól ne félj! Nem fognak tolongani.


Rambo felkerekedett, és elsétált egészen az égig érő hegy lábáig.

- Legalább egy mozgólépcsőt raktak volna ide - dünnyögte szórakozottan.

Persze a sárkánynak könnyű dolga volt, hiszen tudott repülni.

- Na, jó, akkor felmászom! Ez egy függő játszma lesz.

Nekiveselkedett és feltornászta magát egész a hegytetőig. Hamar meg is találta a megfelelő barlangot. A kéményből füst áradt. Kopogás nélkül rontott be az ajtón.

- Most véged van, te féreg! - kiáltotta harsányan. - Te százlábú, te pondró! Te svábbogár, te csúszómászó!

A sárkány éppen súlyzózott. A tricepszeit erősítette. Ledobta a vasakat, és megtörölte verítékező homlokát.

- Tegyük most félre az evolúciót - közölte nyugodtan. - Mi járatban vagy erre, jó barát?
- Jöttem a királylányt megmenteni!
- Megint a régi nóta? Sajnos elkéstél picit.
- Már megetted, te falánk hernyó?!
- Mondtam, hogy hagyjuk az evolúciót! Nem ettem meg, hanem megtettem titkárnőnek. Nehéz a mai világban eligazodni a bürokrácia útvesztőiben. Egy rakás időt megspórolok vele. Nyomtat, gépel, kávét főz és bedől. Nem végezte el ugyan a titkárnőképzőt, de mindent meg lehet tanulni.
- Nem hagyom, hogy ezt tedd vele, te... na, jó, hagyjuk a törzsfejlődést! Mérkőzzünk inkább meg!
- Rendben! IQ teszt legyen, vagy sakkparti?
- Ezt nem értem.
- Csak viccelni próbáltam. Legyen akkor bajvívás, vagy birok.
- Hagyjuk inkább az inteligencicás dolgokat - kérte Rambo. - Én arra gondoltam, szkanderral is eldönthetjük, ki legyen a győztes!
- Neked elmentek otthonról? Szerintem ne nagyon számíts Nobel-díjra a közeljövőben! Tudod, ki vagyok én?
- A 2007-es szkander világbajnok.
- Akkor miért...
- A saját sportodban akarlak megverni.
- Legyen, ahogy akarod, nagyképű lovag! Itt a mancsom, nem disznóláb!

Rákönyökölt az asztalra. Béla egy darabig félénken bámulta, majd megragadta a felé nyújtott kezet.

- Kezdhetjük?
- Várj, megfordítom a baseballsapkámat. Most már oké!

Neki veselkedtek! A két hős másfél órán keresztül erőlködött, majd a tűzokádó keze nagyot koppant az asztallapon. Hirtelen csak krákogni tudott.

- Ez egyszerűen képtelenség! - nyögte ki végül. - Nem győzhet le egy amatőr!
- Sajnos már legyőzött - mosolygott Rambo 23. - Hol az a szárnyas egér?
- Benn a másik szobában.

Béla kihozta Barbicicát, és egyszerűen otthagyta a magába roskadó sárkányt, aki teljesen összetört a vereség miatt.

Mikor visszaértek az udvarba, Oroszlánszagú, talán mondanom se kell, hogy nagyon megörült nekik, ám ekkor rögvest megkérték a leánya kezét, amitől megijedt egy kissé. Ám amikor rájött, hogy melyik gyermekéről van szó, tüstént igent mondott - így legalább nem neki kellett élelmeznie Droméliát.

Másnap hetedhét országra szóló menyegzőt tartottak, ahol mindenki ehetett, ihatott, ha kifizette, aztán egy reggelig tartó orgia vette a kezdetét, melyben mindenki részt vett.

Aztán persze boldogan éltek, míg meg nem haltak, a sárkány pedig gyúrhatott tovább, hogy visszavágjon Rambo 23 Bélának. Na, itt a vége... foss el véle!

 

 

egy mtek meg!t? - derbr /gy gy mbr /








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!