Bejelentés


Anthony Norton művei Novellák, regények.











Az igazság bajnokai

 

23 Béla és a főgonosz

 

Rambo 23 Béla a kocsmában szomorkodott. Belekortyolt a sörébe, majd kifújta az orrát, és ugyanazzal a zsebkendővel a könnyező szemeit törölgette.

 

Gáspár bácsi, a nyugdíjas kazánkovács csodálkozva figyelte, majd nem bírván magában tartani a kíváncsiságát odalépett a szuperhőshöz és megköszörülte a torkát.

 

- Ne haragudj, Béla, de fel nem foghatom, hogy egy hozzád hasonló kisportolt fiatalember miért itatja így az egereket. Tudok valamit segíteni?

- Az én bajomon nem lehet segíteni. Már vagy hat hónapja élek itt, Bivajröcsögén, de semmi dolgom. Egy szuperhős számára borzasztóan elkeserítő, ha nincsen gonosz, akivel megvívjon. Mióta ideköltöztem az összes rosszfiú elmenekült, de még egy agresszív gázóra leolvasóval sem találkoztam.

- Miért baj az?

- Hogy lehet ilyet kérdezni? Csak tespedek egész nap, ráadásul nemrég még Zebulonka is aztat mondta nekem, hogy nem vagyok elég kemény.

Sírásra görbült a szája.

- Pedig kemény vagyok. Egész hadseregeket győztem le, teljesen egyedül, ráadásul egyszer még a Zebulonka pöttyös labdáját is visszaszereztem.

Hangosan zokogni kezdett.

- Jól van, Rambo, jól van - vigasztalta Gáspár bácsi a vállát lapogatva. - Nyugodj meg! Mindenki tudja, hogy kemény vagy.

- De aztat mondta, hogy...

- Nem kell mindjárt vérig sértődni! A jövőbe kell tekinteni!

- A jövőbe? - szipogta Béla. - Hol találok gonoszt? Bármerre megyek, a hírem mindig megelőz. A rosszfiúk elfutnak, nekem pedig nem marad munkám. Én kemény vagyok, de jóságos is. A rendes embereket nem bánthatom. Senki sem kötött belém... már nem is tudom, mi óta. Mi lesz így velem?

- Nehéz kérdés - tűnődött Gáspár bácsi. - Úgy tűnik, tényleg nem tudok segíteni.

Indult volna, de Rambo rászorított a csuklójára, hogy csillagokat látott.

- Avavavavúúú!

- Várj! Talán mégis tehetsz értem valamit.

- Hogyan? - kérdezte a nyugdíjas kazánkovács, majd visszaült és dörzsölgetni kezdte a megnyomorgatott csuklóját.

- Legyél te a gonosz!

- Miért?

- Mert akkor megmenthetem az áldozataidat, és újból tisztelni fognak.

- Legyek gonosz? - tűnődött az öreg.

- Kérsz egy sört? - kérdezte Béla, mielőtt még túlságosan elgondolkodott volna, aztán intett a kocsmáros felé. - Egy korsó sört, és egy felest az új barátomnak. Mit iszol?

- A konyak jó lesz, de ez a gonoszság... szóval nem is tudom...

- Nem olyan nehéz az, csak bele kell jönni.

- Mit kell csinálnom?

- Mit tudom én... gonoszkodni.

- Gonoszkodni - tűnődött az öreg, és belekortyolt az élé tett sörbe. - Törjek be egy házba, vagy raboljak trafikot?

- Trafikot?

- Igen, az nagy divat manapság. Bár trafikosnak egyszer én is jelentkeztem, de azt mondták, hogy oda csak küzdősportokban és fegyverhasználatban jártas, legalább kilencven kilós, kigyúrt fiatalokat keresnek. Az már nem egy nyugdíjas állás, az biztos.

- Először inkább kezd valami egyszerűbbel! Támadj meg egy öregasszonyt! Vedd el a táskáját, vagy mit tudom én.

- Jó, de csípőprotézisem van, és nehéz lesz elfutni.

- Pont azért kell könnyű célpontot választanod! Matildka néni éppen megfelelőnek tűnik. Van vagy hetven éves. Kezd el molesztálni!

- Hogyan kell molesztálni?

- Nem tudod? Például fogdosd meg!

- Ezt most komolyan mondod?

- Kérlek, tedd meg a kedvemért! A jó híremet mentenéd meg vele.

- Hát nem is tudom... tegyük fel, hogy megfogdosom. És ha ő is akarja?

- Akkor menekülj!

- Nem egy könnyű feladat, de megpróbálhatjuk.

- Ez a beszéd!

- Jó, de te mit fogsz közben csinálni?

- Megmentem az öreglányt. Vegyél fel egy sí maszkot, és...

- Nem túl veszélyes ez?

- Majd én rád kiáltok, te pedig elmenekülsz. Ott lesz Kameraman is, hogy rögzítse az eseményeket. Hitelesnek kell látszanunk. Igyál még egyet!

Az öreg lehajtotta a felest, és elégedetten bólogatott.

 

 

 

Három óra múlva

 

 

A nyugdíjas klub zártkörű rendezvénye nemrég ért véget. Volt ott közös éneklés, majd özönvíz előtti zenék hallgatása, némi könnyed tánccal elegyítve, és egy termékbemutató, ahol kiváló minőségű edénykészletet lehetett vásárolni alig százezer forintért.

 

Kulkhanek Matildka és Emma néni hazafelé tartott, amikor egy agresszíven kiabáló sí maszkos alak vánszorgott oda hozzájuk.

 

- Vigyázkodjatok, mert nem állok jót magamért! Izé... hová lesz a séta?

- Gáspár, te vagy az?

- Te ne szójjá be nekem, meg, hogy mondjam... nem vagyok én Gáspár.

- Ki maga?

- Ide a pénztárcádat!

- Minek az neked?

- Hülye kérdés. El akarom rabolni. Csak semmi csel, mert én nagyon gonosz vagyok! Ide az ékszereket, meg ilyesmiket!

Gáspár bácsi megindult, de Matildka fejbe vágta a retikülével.

- Takarodj innen, te huligán!

- Ne olyan hevesen, kislány, inkább adj egy csókot! - váltott taktikát a nyugdíjas kazánkovács, aztán megfogdosta a meglepett hetvenéves nénikét. Már majdnem randi lett a dologból, de ekkor Rambo 23 Béla fordult be a sarkon.

- Állj meg, gazfickó! - kiáltotta hősiesen.

A támadó megdermedt, mire akkora pofont kapott Matildka nénitől, hogy majd lecsavarodott a feje.

- Perverz állat, segítség!

- Ez nem volt betervezve - méltatlankodott Gáspár, de Rambo addigra oda is futott, majd fejbe vágta a puskatussal, hogy nyikkanás nélkül csuklott össze.

A szuperhős ezután felemelte az alélt gonoszt, és a pankrációkból megismert hátravetődéssel újból a földhöz vágta.

- Segítség - nyögte az egykori kazánkovács elhalóan, mire Béla felkiáltott.

- Még agresszívoskodik! Meneküljenek!

Rátaposott a gonosz fejére, a két öreglány pedig nehézkesen ugyan, de futni kezdett. Rambo még belerúgott párat a félholt sí maszkosba, majd büszkén húzta ki magát. Kameraman előbújt egy bokor mögül, és a hüvelykujjával jelezte, hogy sikerült a felvétel. 23 Béla elégedetten mosolygott.

- Ennyi!

- Remek akció volt, majd felvesszük még párszor - lelkendezett Kameraman. - Olyan, mint a régi szép időkben. A szuperhős újra megmentette az ártatlanokat.

 

Vége

 

 

Az igazságos Brácsás király

I. rész

 

Brácsás király álruhába bújt, és jó bolondjával, valamint hithű mészárosával vándorútra kélt, hogy körülnézzen az országban. Mindahányan szerették az igazságot, és látni akarták az egyszerű emberek életét, de egészen testközelből.

 

Szegénylegényeknek öltöztek tehát, majd kigyalogoltak a prérire, és betértek egy igénytelen fogadóba. A hely meglehetősen puritán volt a számukra, de nem akartak feltűnést kelteni, ezért igyekeztek elvegyülni a pórnép között.

 

Tartottak tőle hogy kifinomult intelligenciájuk elárulja, hogy felette állnak az egyszerű földi halandóknak, ezért szerény étket rendeltek: parasztkolbászt, kenyeret, némi kaviárt és franciapezsgőt, mire a fogadós döbbent tekintettel közölte velük, hogy csak szalonnát tud adni.

 

- Jól van, urambátyám! - váltott ekkor közvetlen hangnemre Brácsás, mint ahogyan illik az efféle kulturálatlan helyeken. - Kell az erő a magyarnak, hogy küzdhessen az országunkért a gaz hazaárulókkal szemben. Jó munkához szalonna dukál, így van, barátaim?

- Kitűnően mondtad, édes egy komám - kontrázott az udvari bolond.  - A hazaárulók, és a galád idegen népek csak úgy fognak tisztelni bennünket, ha kemények leszünk, mint a mokány paraszt gyerekek. Hogy azt a ficfánfütyülős rézangyalát neki!

- Mi egyszerű kisemberek mindahányan így gondoljuk - értett egyet a mészáros, miközben ránézett az aranyórájára, és diszkréten köpött egy hegyeset.

 

Ilyetén módon elaltatva a fogadós gyanakvását, kényelmesen falatozni kezdtek. A vöröshagymát és a szalonnát gyenge minőségű vörösborral öblítették le, és már kezdett a szemük keresztbe állni, amikor kinyílott a kocsmaajtó és egy féllábú ember tornázta be magát a helyiségbe, két hóna alatt egy-egy mankóval.

- Állj! - kiáltotta Brácsás sztentori hangerővel. - Hogy mersz csak úgy becsámpázni ide, amikor a jó urak... akarom mondani az egyszerű kisemberek szalonnáznak és boroznak?

A jövevény rémülten nézett a vöröslő szemű férfira.

- Miért ne jöhetnék ide kedvemre?

- Tényleg, miért ne jöhetne? - tűnődött a mészáros.

- Futballozni tudsz-e? - kérdezte Brácsás.

- Már hogy tudnék, jó uram? Hiányzik az egyik lábam.

- Látom, felismerted úri mivoltomat. Ez dicséretes, de ennek ellenére nem vagyok veled kibékülve. Úgy tűnik, csak játszod nekünk a rokkantat.

- Nem lát a szemétől?

- Hogy beszélsz a nagysás úrral?! - kiáltotta felháborodva az udvari bolond. - Elárulom neked, ő nem más, mint a jó Brácsás király!

Síri csend lett a fogadóban.

- Most már ismeritek a kilétemet, mert a kísérőm elszólta magát - bosszankodott az uralkodó. - Ám nem baj, kifinomult intelligenciám úgyis hamar elárult volna. Tudjátok meg, azért öltöztem álruhába, hogy lássam az emberek életét, és igazságot tegyek köztük.

Méltóságteljesen a féllábú felé fordult.

- Hogy hívnak, édes egy fiam?

- Szöcske Mihály a becsületes nevem.

- Derék név, de miért kellett neked pont ide szöcskézned, és elvenni az étvágyunkat? Felülvizsgálatra küldelek, ahol egy tanultakból álló bizottság megmondja majd, hogy nem csak szimulálsz-e.

- Na de...

- Nagyon gazdag lehetsz, ha fogadóba járkálsz! Mennyi a havi járandóságod?

- Nyolcvan arany.

- Azt a ficfánfütyülőjét! - kiáltott az udvari bolond, majd észbe kapott gyorsan. - Elnézést, a környezet miatt van.

- A környezet nem számít - legyintett a király. - Én nem csak a palotámban, de a kocsmában is okos vagyok. Mert bizony mondom néktek, egy bölcs mindenütt bölcs.

- Nagy igazság! - lelkendezett a mészáros harsányan.

- Halljátok igazságtételemet - közölte Brácsás ünnepélyes hangnemben. - Sok ennek a tudatlannak ennyi pénz. Menne inkább dolgozni, például kapirgálhatna a parkokban! Ráadásul fele ennyiből is meg lehet élni.

- Úgy van - bólintott a bolond, és ösztönösen megtapogatta a mellette heverő, arannyal telt tarisznyát, amit alig bírt becipelni. - A pénz nagy terhet jelent még az arra méltóaknak is, nemhogy az oktalan latroknak.

- Jól beszélsz, barátom - bólintott a király. - Ennek a Szöcskének lecsökkentem a járandóságát negyven aranyra.

- Kegyelmezzen!

- Ne aggódj, kapsz mellé pár szárnyas jószágot, hogy lásd, mekkora szívem van. És mivel az igazság mindenkire vonatkozik, felülvizsgálatra küldöm a sok nyomorultat, mert biza rengeteg van közöttük, akiről nem is hinnénk, hogy betegek. Lefizetik az orvosokat a galádak.

- Azok eztán is le fogják fizetni őket.

- Csend! Az országunk igazságot kíván. A kincstárba visszafolyt összegek egy részét hűséges mészárosomnak adományozom, mert ő egy nagyszerű ember.

- Köszönöm, uram!

- Emellett megígérem, hogy építek egy tekepályát ide, a kocsma mellé, mert kell a kultúra a pórnépnek.

- Éljen! - kiáltotta egy nagyszakállú emberke, aki eddig döbbenten figyelte az eseményeket.

- Éljen Brácsás király! - kiabáltak többen is.

- Brácsás az igazságos!

A fogadóban valóságos népünnepély vette a kezdetét.

 

 

Többször felrepült az korona az égre,

Többször rázuhant az királyunk fejére,

 

Kemény ez a fejdísz, s magasról esett le,

Királyunk szép feje szélesen repedt be.

 

A nehéz koronája elvette az eszét,

Nagyon megütötte jó királyunk fejét.

 

 

Vége

 

 

II. rész

 

 

Brácsás király a hű alattvalóival, és a zsoldosokból álló kíséretével a mezőn sétáltak, amikor egy csillagszemű juhásszal találkoztak.

- Én igazmondó vagyok! - kiabált a juhász habzó szájjal, miközben a birkáinak tartott kiselőadást. - A deficitünk kurvára lecsökkent... vagy inkább nőt, már nem is tudom, de mi csak szépítettünk! Ugyanazt műveltük, mint manapság Brácsás: trükkökkel kozmetikáztuk a statisztikákat. Úgy tettünk, mintha hatékony lenne a költségvetésünk, miközben nem csináltunk semmit. Pedig mindenki tudja, hogy a költség tevékenység eredménye, ezért csak a tevékenység vagy a tevékenységlánc lehet hatékony.

A birkák elégedetten legelésztek, ami a juhászt újabb szónoklatokra ösztönözte.

- Mi pazarlóak voltunk, csakúgy, mint a mostaniak. A költségvetés biza nem lehet hatékony, mert ez fogalmi eltérés. Ami hatékony lehet, az az erőforrás-felhasználás módja.  A „cost-efficiency" magyar megfelelője nem más, mint a költségtakarékosság. Ez már kifejezőbb, és jó, ha megértjük az alapfogalmakat.

A birkák bégettek egy kicsit, amit a juhász helyeslésnek tekintett.

- A "működő tőke" kifejezést a "nettó forgótőke" kifejezés reprezentálhatná, de a mi tőkénk nem forgott, csak eltűnt, miközben feszt úgy csináltunk, mintha csinálnánk valamit, pedig csináltunk az egészre. A tőkém is kivolt már mindennel.

Szavai közben élénk taglejtésekkel gesztikulált.

- Na, ezt a bolondot vajon honnan szalajtották? - kérdezte Brácsás király.

- Valamelyik zártkörű klubból rúghatták ki - válaszolta hithű mészárosa.

- Ilyen elmeállapotban hogy lehet még szabadlábon? - kérdezte az udvari bolond és rágyújtott egy színes ceruzára.

- Nem lehet mindenki olyan lángész, mint mi vagyunk.

- Ebben igazsága van, nagysás úr.

Brácsás az égre tekintett, majd áhítatos arccal kinyilatkoztatást tett.

- Megvilágosodtam! Halljátok szavaim!

- Csüggünk ajkán, méltóságodnak!

- Mivel ez az ország telve van bolondokkal, és minálunk úgyse lehet okosabb senki, mindegy, ha kiengedünk mindenkit a diliházból! Úgyse lesz feltűnő, és minek költsünk rájuk feleslegesen?

- Remek ötlet.

- A felszabaduló pénzösszeg felét odaadom hithű mészárosomnak, mert ő egy remek ember.

- Az isten áldja meg, jó királyom! - kiáltott a mészáros, de a többiek csak hümmögtek.

- Az összeg másik feléből pedig tekepályát építek! - fejezte be kinyilatkoztatását a nagyúr, mire örömünnep vette a kezdetét.

- Éljen az igazságos Brácsás király! - harsogták a zsoldosok.

 

 

Többször felrepült az korona az égre...

a többit meg már tudod.

 

 

Vége

 

 

III. rész

 

Brácsás király álruhába bújt, és kedvenc embereivel egy éltes patkolókovácshoz látogatott, akit nagyon keményen szidalmazott a fiatal főnöke.

 

- Hogy a rosseb esett volna kendbe, már vagy nyolc lovat meg kellett volna patkolnia! A nemes urak nagyon türelmetlenek. Mit totojázik annyit?

- Muszáj volt ennem egy falatot, mert az éhségtől majd kilyukadt a gyomrom - mentegetőzött a jámbor.

- Ostoba lator, miért nem siet jobban egy kicsit?

- Csak két kezem van.

- Nem érdekel, hány keze van! Miért fizetek én mindenféle pótlékokat kendnek?

- Állj! - kiáltott a király olyan hangerővel, hogy mindenki megdermedt. - Én vagyok az igazság védelmezője, és ezt nem tűrhetem!

- Valóban? - kérdezte a fiatal munkáltató vehemensen, de aztán elhalkult egy kissé. - Valahonnan ismerős a fizimiskája kendnek.

Elővett egy aranypénzt és megnézte a belevéset arcképet.

- Nagyuram! - kiáltotta végül. - Elnézést, nem ismertem fel rögvest.

- Én akkor is igazságot teszek! - felelte szigorúan a király. - Nem tetszik nekem, ami itt megy. Sokallod a pótlékokat, amit emberednek fizetsz?

- Nos... hogy is mondjam...

- Igazad van! Nem kell ezeknek ennyiféle járandóság! Ha ugyanazt a munkát végzik, akkor mit számít, hogy milyen napszak van?

- Semmit, nagyúr! - derült fel az arca a másiknak.

- Halld meg rendeletemet! Új törvényt hozok az igazság nevében. Nem kellenek azok a pótlékok, az étkezésük idejét pedig dolgozzák le, mert amíg esznek, addig nem munkálkodnak ugyebár.

- Nagyszerű!

- Nehogy már a semmiért fizessenek nekik annyi bért. Az igazságtalanság lenne.

- Ne tegye ezt velem, nagyúr! - siránkozott az éltes kovács. - Már lassan negyven éve dolgozom, mindenem fáj. Alig várom a nyugdíjazásomat.

Elhallgatott és egy népes családra nézett, akik a fa árnyékában hűsöltek. Brácsás is odapillantott és magához intette a pihenő embereket.

- Maguk mit bámulnak itt?

- Csak nézzük a műsort - felelte egy testes nő. - Kell egy kis szórakozás az embernek.

- Maga mit dolgozik?

- Én semmit, de szültem nyolc gyereket. Az bőven elég munka volt a számomra.

- Értem. És a gyermekei mit dolgoznak?

- Négyen börtönben vannak, kettő segélyen él, egy kapirgál néha a parkban, az utolsó pedig nagy ember lett, mert jogászkodik. Már rengeteg pénzt elsikkasztott, de annyira ért a szócsépléshez, hogy nem tudják ráhúzni a vizes lepedőt. Ő támogatja a családot, mert sajnos kevés a segély, amit kapunk.

- Teljesen meg vagyok döbbenve - felelte erre a király. - Az igazságérzetem jó nagy pofont kapott megint.

- Valóban? - kérdezte gyanakodva a kovács.

- Itt van ez a szegény asszony, aki szüli a sok gyereket, de nem becsülik meg a munkáját! - folytatta a király felháborodva. - Pedig mennyit beletett ebbe az országba!

- Igen, nagyot beletett, az egyszer biztos - értett egyet a hűséges udvari mészáros.

- Bezzeg ez a senkiházi patkolókovács csak panaszkodni tud! - mérgelődött az udvari bolond.

- Neked hány gyermeked van? - kérdezte tőle Brácsás.

- Egy fiam van, instálom.

Többen felhördültek szavai hallatán.

- És még van képed panaszkodni? Ki fogja a nyugdíjadat elkölteni?

- Jó király, én évtizedek óta rendszeresen fizetem a járadékokat. Azt mondták, magánszámlát nyitnak belőle, és...

- Magánszámlát is nyitottunk belőle.

- Mármint nekem kellene az a számla, hiszen én fizettem a...

- Az mégsem járja, hogy egyedül költsd el azt a rengeteg pénzt, másoknak meg ne jusson belőle!

- Úgy van, az igazságtalan dolog lenne! - harsogta az udvari bolond. - Aki több gyereket vállal, az többet tesz az országunkért.

- Biztos, hogy mindig így van ez?

- Kételkedni merészelsz jó királyunk szavaiban?

- Én nem, csupán...

- Halld meg rendeletemet! - vágott közbe Brácsás ingerülten. - Lecsökkentjük a nyugdíjadat, a különbözetet pedig odaadjuk azoknak, akik sok gyereket szültek, így a kincstárban is megmarad a pénz, és...

- Miért az én pénzemből jótékonykodnak?

- Elhallgass, te szemtelen! Az ilyen emberektől sorra el kell venni a jogtalan juttatásaikat!

- Úgy van!

- Egy részét a nagycsaládosok rendelkezésére bocsájtom, más részét pedig udvari mészárosomnak adományozom.

- Az isten áldja meg, nagy jó uram! - örvendezett hűséges alattvalója.

- És a többi pénzből mi lesz? - kérdezte valaki.

- Abból egy tekepályát építek - válaszolt a király, mire igen sokan táncolni és énekelni kezdtek örömükben.

 

Sokszor felrepült az korona az égre,

Sokszor ráesett az királyunk fejére,

Így lőn az országnak vitéz jó vezére,

Derék magyaroknak dicső fejedelme.

 

 

Vége

 

 

Brácsás és a csodahal

 

 

Langyos vasárnap reggel volt, ami egyesek számára ideális esetben pihenő napnak számít. Brácsás király elégedetten állapította meg, hogy vannak még jólelkű emberek, akik vigyáznak a dolgozók egészségére, és megszabják nekik, hogy e napon legyenek csak otthon a családjukkal.

 

Az ilyen tervezeteket azért tette megfontolás tárgyává, mert öt nap alatt is el lehet végezni hatnapi munkát, így spórolni lehet a munkavállalók létszámán. Ha esetleg emiatt szélnek eresztenek néhány embert az állásából, sebaj... a fontos, hogy együtt legyen a család, és vannak azért más lehetőségek is: például lehet kapirgálni a parkokban, vagy tisztán lehet tartani a tekepályákat. Sőt még a hűséges udvari mészárosnak is kell néhány új szolga.

 

Brácsás mellkasát a meghatottság kellemes hullámai öntötték el, miközben mosolyogva szemlélte azokat a kék színű hullámokat, amelyek az orra előtt fodrozódtak. A tó partján állt. Általában kőkeményen dolgozott a nemzet érdekeiért, de ezúttal neki is szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Pecázni tanult.

 

Az első félóra egyhangúan telt, de aztán csak ráharapott valami a horogra. Az ismeretlen hal előbb finoman húzott egyet a zsinóron, majd rántott rajta akkorát, hogy a király rögvest beleröpült a vízbe. A testőrei rémülten ugrottak utána, de már nem volt megállás: egy irdatlan szörnyeteg úgy húzta maga után a királyt, mintha vízisíjelt volna... aztán rátekerte a kötelet, és elúszott vele egy mesebeli szigethez.

 

***

 

- Segítség! - kiabált az uralkodó.

- A sekély vízben állsz, te marha! - szólalt meg a hal.

- Hol vagyunk?

- Sehol sziget partjainál.

- Te vagy az aranyhal?

- Hülye.

- Akkor csak egy gonosz szörnyeteg lehetsz.

- Marhaság, de még találgathatsz egy kicsit.

- Nem te vagy a Cápa három?

- Mindenki tudja, hogy Cápa hármat Rambo négy már régen kifogta.

- Akkor mégis az aranyhal vagy?

- Rábasztál, mert én a gyémánthal vagyok.

- Az meg mi a búbánat?

- Olyan hal, ami nem csak három kívánságot teljesít, hanem nagyon sokat, ám ha ő fog ki téged, akkor neked kell teljesítened az ő kívánságait.

- Én a király vagyok, nekem hiába követelőzöl! Elmehetsz a picsába!

- Hidd el, hogy rá tudlak venni az engedelmességre.

- Mivel veszel rá? Talán a félelmetes fogaiddal?

- Nem.

- Akkor a guvadt szemeiddel?

- Nem.

- Esetleg a büdös leheleteddel?

- Sokkal jobb módszerem van.

- Mi az a módszer?

- Tudok a bankszámláidról, a pénzmosási ügyleteidről, az offshore cégeidről, a korrupciós pénzek útjáról és végállomásáról. Ha nem teszed, amit jó tanácsként mondok neked, akkor megbuktatlak, de úgy, hogy még örülhetsz is neki, ha nem szednek darabokra. És ezt veheted szó szerint. Mostantól úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, és olyan üzletet kötsz a köreimmel, amilyet én mondok neked. Talán mondanom sem kell, hogy ezek az üzletek... khm... nekünk lesznek előnyösek, nem pedig nektek. A bábum leszel. Ne félj, nem célom, hogy megbuktassalak... ha azt teszed, amit mondok neked.

- Te csak szívatsz engem, gyémánthal. Még hogy offshore cégek, meg korrupció.

- Akkor súgok neked néhány nevet, és bankszámlaszámot.

A gyémánthal odahajolt a király füléhez, de hogy mit mondott neki, az sajnos örök titok maradt... vagy legalábbis titkosították vagy nyolcvan évre. Így aztán nem tudom befejezni ezt a történetet.

vége

 

Brácsás és a haverok

 

Brácsás király néhány dolgozni akaró alattvalóját fogadta a tróntermében. Dolgozni persze sokan szerettek volna, de ezeket a személyeket maga az udvari bolond ajánlotta be. Az uralkodónak éppen szüksége volt új alkalmazottakra, ezért úgy döntött, hogy behívja őket egy meghallgatásra. Kényelmesen elterpeszkedett a trónusán és intett egy zsoldosnak, hogy nyissa ki az ajtót.

- Jöjjenek be! - kiáltott a mogorva katona, mire megjelent négy férfi, akik közül három lehajtott fejjel lépkedett, alig mertek felnézni, ám a negyedik szinte földig lógó nyelvel szélesen mosolygott, és be nem állt a szája, habár nem kérdezte senki.

- Örvendek, fenséges király, hogy fogadott bennünket! Egy ekkora kegy csak nagyritkán adatik meg az egyszerű embereknek. Meg kell, mondjam, hogy régi csodálója vagyok önnek. Kérem, köpjön le, hogy megtisztelve érezzem magam! A legalkalmasabbnak tartom az ország irányítására, keresve sem lehetett volna jobbat találni. Nem csak intelligens, de még szerény is, akár az ibolya. Had leheljek csókot a cipőjére! Az egyszerű emberek sosem érhetnek fel egy ekkora hős nagyságához.

- Én valóban szerény vagyok - vágott közbe a király, megállítva a szóáradatot. - Hízelgéssel nem mész semmire, mert ilyen könnyen nem foglak berakni valami zsíros állásba. Ahhoz bizony tudás kell, meg szorgalom és tehetség. Kérdezd csak meg az udvari mészárosomat!

- Értem, magasságos!

- Most felteszek neked egy nagyon fontos kérdést. Futballozni tudsz-e?

- Már hogyne tudnék, nagyúr! Hátvéd vagyok a Bivalykotkoda zs csoportjában.

- Remek. Aki focizni tud, az mindenhez ért. Te fel vagy véve diplomatának, ám a többieknek még meg kell felelniük egy próbatételen. Most egy igen magas szintű inteligencicás teszt következik. Jól figyeljetek a kérdésre, mert nagyon körmönfont! Mi történik akkor, ha egy idegen király valamelyik hivatalos embere egy olyan papírt... hogy is mondjam, egy olyan fecnit ad át nekünk, amiben az van leírva, hogy idehaza néhány politikus ellopja a fél országot? Mire alkalmas egy ilyen papír?

- Bele lehet csomagolni a szalonnát - felelte egy nagybajszú férfi.

- Úgy látom, te sem vagy paraszt, csak messze laksz a várostól - szögezte le a király. - Pont erre van szükségem: tehetség és kreativitás. Sosem jutott volna az eszembe, hogy egy ügyirat erre is jó. Te leszel a gazdasági ellenőröm. A százszorosát kapod annak, amit eddig kerestél, és kapsz mellé még vagy hat állást, persze azokhoz is jó fizetség dukál.

- Igen nagyvonalú velem, de hogy fogom azt a sok feladatot össze... összeizélni?

- Összeegyeztetni?

- Igen.

- Nem kell csinálnod semmit, csak papírokat fogsz aláírni. Írni tudsz?

- Egy kicsit. A nevemmel még elboldogulok.

- Rendben. Ha véletlenül államfőnek raknálak be, majd külön gyakoroljuk a szót.

- Köszönöm, nagyúr! Maga nagyon retardált, vagy, hogy is mondják... kulturált.

- Diszting... izések legyünk már egy kicsit! Hagyjuk a durva szavakat! A magyar ember az egyszerűségből ért. Kő az állás, vagy nem kő az állás?

- Kő az állás.

- Akkor csak aláirkálsz mindenfélét, de nem beszélsz, és főleg nem kérdezel semmit.

- Asszem az menni fog.

- Akkor nem veszünk össze, és hogy lássátok, milyen remek uralkodó vagyok, a többiek is jó helyeket kapnak. Nekik szavazniuk kell majd.

- Mire?

- Amit én mondok nektek.

- Az nekünk is menni fog - mosolygott a másik kettő.

- Helyes! - bólintott Brácsás. - Meglátjátok, hogy Agyarország a lehetőségek földje.

Elégedetten hátradőlt.

- A demokrácica ismét diadalt aratott.

 

Vége

 

 

 

Brácsás, az igazságos

 

 

Brácsás király gyűlést tartott a kocsma mellett. Ott volt mindenki, aki számított: a testőrei, a földesurak, a különféle pénzemberek, a hűséges mészárosa, valamint az udvari bolondja is. Ja... meg velük szemben a nép, vagyis az alattvalók, akik amorf tömegként szürkültek bele a messzeségbe.

 

- Emberek! - kiáltott a király kellemesen zengő, férfias baritonján. - Most olyan izét tartunk, ezt a kunzulialációt, vagy mi fenét... szóval beszélgetni fogunk, mert nekünk fontos a pórnép véleménye. Adjatok már egy papírt! - szólt rá szigorúan az egyik testőrére, mire az egy hosszú pergament nyomott a kezébe.

- Itt is van - bólintott az uralkodó, miközben zörgött egy kicsit a pergamennel. - Elnézést, csak összeszedtem a gondolataimat.

- Török takarodj! - kezdte el kiabálni, de aztán észbe kapott gyorsan.

- Ja, ez nem az a rigmus, most nem ezért vagyunk itt.

Gyorsan felvette a gondolkodó ábrázatát.

- Azzal kezdeném, hogy az országunk telve van gonosz szolgáltatókkal, akik minduntalan sarcolják az embereket, de mi vállvetve harcolunk ellenük.

- Kik azok a gonosz szolgáltatók? - kérdezte valaki a tömegből, ami meglepte egy kissé a királyt.

- A konzulialáció nem arról szól, hogy közbekiabálnak, hanem arról, hogy felteszek egy kérdést, a pórnép pedig megválaszolja. Ez ilyen egyszerű.

Ráncolt egyet a homlokán.

- Kik is azok a gonosz szolgáltatók? Természetesen azok, akik a csekkeket küldik, amit a szerencsétlen, nyomorult kisembereknek be kell aztán fizetniük.

Itt egy könnycseppet morzsolt szét a szeme sarkán.

- Ott ül Döbrögi az íróasztala mögött és korbáccsal sajtolja a népből az extraprofitját, mi azonban hős Ludas Matyiként erőnk teljéből küzdünk ezek ellen a galád kizsákmányolók ellen. Fáradságos munkánknak szerencsére megvan az eredménye, mert nem hagyjuk, hogy...

- Én egy szolgáltató alkalmazottja vagyok! - kiáltotta valaki. - Amikor a cégemet megsarcolják, én iszom meg a levét, nem pedig a főnököm, mert az ő bére nem fog lecsökkenni, csak az enyém.

- És mi a helyzet a postakocsi járattal? - kérdezte valaki. - Az az önök kezében van. Persze ott is a dolgozók bérét csökkentették, nem pedig a vezetőkét.

- A postakocsi járat nem gonosz, hanem jóságos szolgáltató.

- De ők is drágították a díjaikat.

- Ott a mi embereink a nagyfőnökök, tehát ők rendesek - szögezte le a király. - A gonosz szolgáltatók azok, akiket másvalaki irányít, a jóságosak pedig azok, akiket mi irányítunk. Mit nem lehet érteni ezen? A gonoszok ellen kell felvennünk a harcot a lehető...

- És az alkalmazottakkal mi van? Nekik szokott a bérük csökkenni, illetve ők kerülnek az utcára.

- Nem kell visszakérdezni! Itt én kérdezek, nem maguk! A munkásembereket mindig megbecsültük. Jó szakemberekre mindig szükség van, ezt már nemegyszer elmondtam.

- Folyamatosan csökken a bérünk! - kiáltott egy szatócs.

- Rengetegen mennek külhonba dolgozni! - tette hozzá egy szakács.

- Külhonba is kell a jó szakember - mosolygott a király.

- Azért képezzünk szakembert, hogy idegenben dolgozzon?

- Nem azért vagyunk most itt, hogy ilyesmiről beszélgessünk.

- Akkor miért vagyunk itt?

- Azért, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy egy új adóformulát vezetek be...

A tömeg zúgolódni kezdett.

- Ez nem is egy új adó, hanem a réginek egy kiterjesztése.

A zúgolódás még hangosabb lett.

- Nem fogják megérezni, mert a szolgáltató fizeti majd ki. Látom, nem értik. Olyan ez, mintha valaki bérbe adná maguknak a lovas kocsiját, és még ő fizetne azért, mert maguk utazgatnak rajta.

Még hangosabb zúgolódás támadt.

- Ez nem is adó, csak egy intézkedés, amit az önök érdekében hozunk.

- Fúj!

- De hát ez az országunk érdekeit szolgálja. Világrengető a teljesítményünk, de kell a pénz a bővítésekre, a bérekre, az adóság törlesztésre, az utak korszerűsítésére...

- Most akkor mire kell az a pénz?

- Ezek közül szabadon lehet választani.

- Brácsás takarodj!

- Pedig olyan jól megy minden, a gazdaságunk egyedülálló. Amit most fogunk bevezetni, az nem is adó, mert másnak fogják nevezni.

- Brácsás takarodj!

- Nem értik a dolgok szofisztikáját - csóválta a fejét a király. - Maga! - mutatott egy szőke hajú férfira. - Jöjjön csak ide!

- Én? - lepődött meg az illető, de két zsoldos máris megragadta, és felvitte a pulpitusra.

- Állítsák elém!

A zsoldosok végrehajtották a parancsot, Brácsás pedig tüstént egy hatalmas pofont kevert le az illetőnek.

- Mi volt ez? - kérdezte aztán.

A férfi csak hebegett, mire a király megint lekevert neki egyet.

- Na, mi volt ez?

- Kérem, egy óriási pofon volt balról, aztán egy óriási pofon volt jobbról - felelte rémülten a köpcös alak. - Így megy ez az országban is. A kisembernek mindkét oldal kellemetlen.

- Rosszul látja a dolgot. Ez csupán egy intézkedés volt. Jól mondom?

- Ezzel vitába szállnék, mert...

A férfi nem fejezhette be, mert a király újabb pofont adott neki.

- Vegyük át újra! Mi volt ez? Pofon vagy intézkedés?

- Intézkedés - nyögte a másik.

- Na, ugye! A pofon nem is létezik. Rúgások helyett pedig rendeletek lesznek majd. Ha valaminek más a neve, az már nem létezik. Így van, vagy nem így van?

Az emberek döbbenten néztek.

- Éljen a jó Brácsás király! - harsogta az udvari bolond. - Brácsás a lángész! Brácsás az igazságos!

 

Többször felrepült az korona az égre...

 

Vége

 

 

 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!