Bejelentés


Anthony Norton művei Novellák, regények.











FIGYELEM! INGYEN LETÖLTHETŐ MEDITÁCIÓS HANGANYAG!

 

Előszó

Miért fontos a meditáció?

A meditáció nem más, mint az elme kontrolálása. (Ez alatt pedig a gondolatok, illetve az érzelmek összességét értem.)

Az elmédnek négy fő állapota van:

Az első, amikor ő irányít téged. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt gondolod át újra meg újra, mert valami régebben berögzült, kondicionált minta vezérel, mint valami gépet.

Ilyenkor körbe-körbe járnak a gondolataid, szinte állandósulva, miközben folyamatosan ugyanazt az érzést aktiválod magadban, legyen az, kellemes, vagy kellemetlen.

A második, amikor te irányítasz. Ez akkor jön létre, amikor valami teljesen új dolog jut az eszedbe, ha rájössz valaminek a megoldására, vagy megtanulsz, megértesz valami újat.

A harmadik helyzetben az agyad úgymond „ki van kapcsolva", vagyis nem gondolsz semmire. A legtöbb embernél ez csupán alvás közben valósulhat meg, egyébként megállás nélkül, szüntelenül „monologizálnak", képzelegnek.

A negyedik állapot, az elme tökéletes kontrolja, pedig azt jelentené, hogy kizárólag te használod a gondolataidat, és akkor kapcsolod ki vagy be őket, amikor te akarod. Na itt, még szinte senki sem tart!

Pedig, véleményem szerint, ez lenne a „normális", mivel akkor az elménk végre azzá válna, ami miatt megteremtetett: hasznos eszközünk lehetne. Nem pedig az ellenségünk.

Jelenleg azonban a legtöbbünknél sajnos az első helyzet dominál a leggyakrabban.

Az emberiség rengeteget szenved és szenvedett már a gondolatainak és érzelmeinek kontrolállatlansága miatt. A mentális zavarok orvoslására pedig kitalálták a pszichológiát.

Ez a tudomány azoknak próbál segíteni, akik az első csoportból mindinkább a másodikba szeretnének átkerülni, vagyis azt akarják elérni, hogy bizonyos helyzetekben ne az elméjük irányítsa őket, hanem fordítva.

Ha pedig ezt elérik, illetve megértik a pszichéjükbe rögzült működészavarok okait, (vagyis az irányított részük megérti az irányítatlannak a működését), aztán megtanulnak egy egyensúlyi helyzetet - vagyis viszonylag elfogadható módon együtt élnek a továbbra is fennálló ösztönreakciókkal -; akkor általában „gyógyultnak" nyilvánítják őket.

De van ám egy másik módszer is, ami már a tökéletes kontrollt célozza meg: ez pedig nem más, mint a meditáció. Ez a módszer olyan tudatállapotot igyekszik elérni, és begyakorolni, ami tökéletesen éber, de ugyanakkor teljesen mentes a gondolatoktól... ez pedig később életmóddá kell, hogy váljon!

Itt a cél már több, mint mondjuk a pszichológia esetében - már nem csupán az elme megismerése, illetve tüneti kezelése, hanem a „gondolkodó részünknek" a tökéletes irányítása, vagyis a negyedik tudatállapot!

Ez persze nem egy könnyű feladat, főképpen, ha figyelembe vesszük az emberek jelenlegi állapotát. A rossz hír viszont az, hogy sajnos, muszáj megcéloznunk ezt a szintet, máskülönben az elménk egész egyszerűen elpusztít bennünket!

Végiglapozván egy történelemkönyvet, szerintem éppen itt az ideje, hogy valaki ezt kimondja.

Vége

 

Az innen letölthető hanganyag címe: belsőtest meditáció. A belsőtestre valamint a jelenre való koncentrálás abban segít, hogy lényünk mélyebb rétegeit éljük át, s felfedezzük a gondolatok és az érzelmek közötti csöndet. Ez egyúttal egy felkészülést jelent a bennünk élő fájdalomtest megfigyelésére és jó esetben feloldására is.

A hanganyagot a jobboldalon található linken keresztül érheted el, majd válaszd az ingyenes, lassú letöltést. (Letöltési idő kb: 6-7 perc.)

De mi is az a fájdalomtest? A fogalmat Eckhart Tolle vezette be a köztudatba. Ez a múlt sérelmeit és feldolgozatlan fájdalmait jelenti, ami beépült a tested sejtjeibe és élő energiamezőt képez. Kicsit olyan, mint egy lelki parazita. Ez a mező minél erősebb, annál „önállóbb". Időnként „táplálkoznia" kell, ami azt jelenti, hogy fájdalmat kell keltenie, mivel ezzel élteti magát.

Ilyenkor EGO szülte gondolatokból merít, melyek lehetnek félelmek, aggodalmak, harag, vagy egyéb negatív érzések. Amikor átveszi felettünk az irányítást, egyfajta kényszeresen vissza-visszatérő gondolkodást hoz létre.

A fájdalomtestnek kétféle állapota van: szunnyadó és aktív. Ha aktív, akkor könnyen felismerhető, és ilyenkor lehet megfigyelni. Ám a vele való azonosulás igen intenzív öntudatvesztést eredményez, ami akár olyan tettekre is sarkalhat, melyeket később megbánunk.

Ha fel akarjuk venni vele a harcot, akkor képessé kell válni a felismerésére, s meg kell tanulni kívül maradni tőle, tehát kerülni a vele való azonosulást, ami olykor igen nehéz. De ha már tisztában vagyunk vele, hogy létezik, és észrevesszük, akkor már némi tudatosság lép működésbe, ami erősödhet is, ha arra figyelünk.

Ez a meditáció a figyelő jelenlét állapotát célozza megerősíteni. A megfigyelő, elfogadó állapotban feloldódhatnak bennünk a kellemetlen érzések, s minél gyakorlottabbak vagyunk ebben, annál könnyebben tudjuk kezelni a hétköznapok gondjait is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rögvest feloldhatjuk a legerősebb fájdalmakat is, de megerősítheti bennünk a tudatosságot, amely az egyetlen fegyver a fájdalomtest ellen. A meditációs anyag letöltése előtt érdemes elolvasni a „jelenlét állapotának elérése" című írást is.
Sok sikert a gyakorláshoz!

 

Hogyan bánjunk a fájdalomtestünkkel?

Először is tisztázni kell egy tényt:

Az ember alapvető szükséglete a szeretet! Ez egy olyan „üzemanyag", amely a lelkünket élteti. A szeretet maga az élet. Lényünk belőle származik, és minden, ami elnyomja azt, ellenünk való.

A fájdalomtest a dualitásból fakad. A dualitás pedig abból, hogy megtanították neked, hogy ne fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy. Ezt már igen kis korban beléd rögzítették.

Ha ordítasz, az nem jó, mert zavarsz vele másokat. Tanulj meg viselkedni! Tanuld meg, hogy mi a jó és mi a rossz. De azt ne az ösztöneiddel, a lelkeddel, hanem sokkal inkább az eszeddel tedd! Az ösztöneidet pedig fojtsd el, mert akkor válsz „szeretetre méltóvá".

Ez azonban egy óriási tévedés! A szeretetre ugyanis nem kell „méltóvá válnod". Ez a felfogás azt az eszmét képviseli, hogy a szeretet rajtad kívülálló, amiért meg kell küzdeni, szenvedni, de ezt csak úgy érheted el, ha eleget teszel az elvárásoknak.

Holott a szeretet maga az alap! A lényed legmélye. Ebből fakad az élet, ebből származik a lélek. Nem kell rá „méltónak lenned", mert benned van. Benne van mindenkiben, de annyira mélyen, hogy talán fel sem ismerjük igazán.

Az elme pedig megpróbálja „felhasználni" a szeretetvágyunkat. Mert ezzel tud irányítani, nevelni és manipulálni. Hogy szeretethiányod legyen, először is el kell azt rejteni előled. Így tudnak „idomítani".

Ha jól viselkedsz, úgy, ahogyan elvárják tőled, (például a szülők és a társadalom), akkor jó vagy, ha pedig őszinte akarsz lenni, akkor viszont rossz.

Érezd magad bűnösnek! Ha bűnösnek érzed magad, akkor irányítható vagy. Ha nincs benned bűntudat, akkor félő, hogy kontrollálatlanná válsz. Beléd nevelték tehát a bűntudatot.

Az okos felnőttek elmagyarázták neked, hogy mit kell gondolnod, érezned, vagy hogyan kell viszonyulnod a világhoz és az embertársaidhoz.

Természetesen a „te érdekedben" tették ezt. Ha pedig nem úgy viselkedtél, ahogy tanították neked, akkor bűnösnek, hibásnak kellett érezned magad!

Amikor egy gyermek a világra jön, természetes vágya, hogy szeressék. Ha ez nincs meg, azt rögtön tudni fogja, már egészen kicsi korában, sokkal jobban, mint a felnőttek. Egyszerűen megérzi.

Aztán ahogy növekszik, és elkezd gondolkodni, meg is akarja érteni, hogy mi lehet az oka ennek. Ezt az ész talán meg tudja magyarázni - mint ahogy szinte bármit -, ám a lélek nem értheti meg. Ez egyszerűen megmagyarázhatatlan. S mivel a gyermek még a leginkább a lelkével gondolkodik, képtelen elfogadni az elfogadhatatlant.

Aztán ahogy egyre tovább fejlődik az értelme is, válaszokat keres. Talán azért nem szeretik, mert nem elég jó. Valami baj lehet vele.

Kárt csinált, rosszat tett, vagy valami óriási, helyrehozhatatlan bűnt követett el - ösztönösen önmagát hibáztatja, mint ahogy azt el is várják tőle.

Ha pedig a nevelése érzelmi zsaroláson alapszik, például, büntetik, ha „nem megfelelően viselkedik", akkor az önmagával szembeni ellentét még erősebbé válik. Minél jobban szereti a szüleit, annál inkább meg akar felelni az elvárásaiknak, hogy boldoggá tegye őket, és viszontszeressék végre.

Ha viszont a szülők olyanok, hogy éppenséggel nem lehet nekik megfelelni, (mert őket is úgy nevelték), akkor a lélek számára nem sok perspektíva marad.

Csak úgy tudja elfogadni a szeretet hiányát, hogy önmagát okolja. Mert ok nélkül ez nem lehet - úgy egyszerűen képtelenség elviselni.

A hiba tehát benne van! Ő a bűnös, aki büntetést érdemel. Vagy ő az, aki utálja, hogy bűnösnek kell éreznie magát, ezért másokat büntet. Érzelmileg vagy fizikálisan.

Gyakori az is, hogy a szeretet hiányát valami mással próbálja kielégíteni. Például kényszeres evéssel, itallal, vagy akár azzal az igénnyel, hogy folyton a középpontban legyen. Hogy tiszteljék, vagy féljenek tőle.

Hatalomra kezd vágyni mások fölött, mert legbelül nem találta meg a stabilitást, a nyugalmat, a boldogságot. A természetes szeretet tehát eltorzítja magában, mivel nem volt benne része.

Az a gyermek, aki tudja, hogy szeretik a szülei, sokkal jobban elviseli, még azt is, ha kiabálnak vele, vagy ha hibáztatják, mert nem veszíti el a talajt a lába alól.

Ha viszont azt érzi, hogy sehogy sem fogadják el, akkor már egy hangosabb szó is iszonyatos félelmet, bűntudatot, vagy haragot alakíthat ki benne. Amit aztán továbbvisz a felnőttkorába.

Mindenkiben él egy „becsapott gyermek". Kiben jobban, kiben kevésbé. Ez attól függ, hogy mennyire vonták meg tőle a szeretet annakidején. Bármilyen groteszknek tűnhet a gondolat, még Hitler is egy becsapott gyermek volt.

Mert önmaga ellen fordították. Így alakul ki a fájdalomtest. S minél több a belső konfliktus, annál több a külső. Ezért vannak a háborúk, ezért van a gyűlölet. Mert megölték bennünk a gyermeket. Azt hazudták, hogy a szeretetért küzdeni kell! Pedig ez nem így van.

De hogyan is alakul ki a fájdalomtest?

Úgy, hogy nem fogadod el magad. Ehhez előbb fel kell osztanod a lelkedet bűnösre, és bűntetőre, aztán ítéletet kell mondanod önmagad felett.

Ugyanaz az elme csábít, mondjuk torkosságra a szeretethiány miatt, mint amelyik megbüntet azért, mert kövérré váltál. Érezd rosszul magad miatta! Érezd a fájdalmat!

Ez a dualitás. Szinte mindenkiben ott van. Még legjobb esetben is csak néhány ilyen „hasadás" jött létre az emberek lelkén. De az is előfordulhat, hogy valóságos „hadsereg" küzd benned!

Ahhoz tehát, hogy bűnösnek érezd magad, bűnt kell elkövetned. És életre keltettek benned valamit, ami pontosan ezt akarja! Miért? Mert a fájdalom beépült a sejtjeidbe, a pszichédbe, a gondolataidba. Mert hiányzik a szeretet. Ahol hiányzik a szeretet, ott dualitás van. Megosztottság.

Ha valóban szereted magad, nem kell azt mesterségesen „pótolnod". Nem kell zabálnod, nem kell megaláznod másokat, vagy önmagad, nem kell bűnösnek lenned. És nem lesz lelkiismeret furdalásod, ha valamit rosszul csinálsz, vagy rossznak állítanak be. Nem érzed magad értéktelennek ettől.

A szeretethiány bűnt követel, a bűn pedig fájdalmat, ami újabb önvádat, tehát szeretethiányt gerjeszt. A dualitás egyre terjed. A fájdalomtest önmagát erősíti.

Ez aztán addig fokozódhat, amíg az illető gaztetteket követhet el, önmaga és mások ellen. Vagy az is előfordulhat, hogy a fájdalom nyomására összeomlik az egó. A dualitás úgymond „szétrobban".

Eckhart Tolléval pontosan ez történt. De ő az a kivétel, aki erősíti a szabályt. A legtöbb hozzá hasonló embernek nem az egója omlik össze, hanem öngyilkosok lesznek. (Mint ahogy ő is megpróbálta előtte egy párszor).

Mi tehát a megoldás?

Egyszerű. Szeresd a fájdalomtestedet! Értsd meg, hogy ő is a te részed! A legőszintébb rész, ami benned van. A lényed legmélyéről fakad. Ő az elfojtott indulat, a becsapott gyermek, aki benned él.

Ne szégyelld, ne tagadd el, hanem engedd meg neki, hogy megmutassa magát! Hagyd, hogy előtörjön! Érezd! Ehhez nem kell más, csak befelé figyelni. Tedd a legjobb barátoddá, legyen a szövetségesed!

Fogadd el olyannak, amilyen. Talán a társadalom mást mondana rá, de ez nem számít! A társadalom beteg. A társadalom hozta őt létre. Ne törődj a véleményével! Értsd meg, hogy van egy részed, ami szeretetre vágyik! Még akkor is, ha nem tudsz róla, mert elnyomod, mert eltorzítod. Mert szégyellnivalónak tartod.

Ha tehát sikerül megfigyelned a fájdalomtestedet, akkor ne harcolj vele, hanem fogadd el és szeresd! Mert pontosan ez hiányzik neki.

Talán harccal is legyőzheted, de az, sokkal kellemetlenebb lesz, mert éppen a harc hozta őt létre. A belső konfliktus. Úgy is győzhetsz akár, de van egy könnyebb út. A béke útja.

Hidd el, ha megérted és elfogadod, előbb-utóbb teljesen a részeddé fog válni. Beléd olvad, eggyé váltok, és nem lesz többé dualitás. És ne törődj vele, hogy ennek az állapotnak az elérése mennyi ideig tart!

Külső céloknál fontos, sőt hasznos, ha időpontot tűzöl ki, de a belső célodnál, a lelki béke megteremtésénél, nem azzal kell törődnöd! Ha időt szabsz ki, azzal csak a szorongást növeled magadban.

Szorongást már épp eleget neveltek beléd. Itt az ideje, hogy az önelfogadást is megtanuld! Mivel te nem egy „feladat" vagy, hanem valami sokkal fontosabb.

Vége

 

 

 

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!